Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)

vagy a tambura hangszerekkel inkább házon belül muzsikáltak, mert az ott nem okozott olyan nagy zajt, „tompaságot". A lakodalmi menetek alkalmával természetesen inkább fúvós hangszereken játszottak, csak ha valaki külön kérte, vagy a hajnali „késérők" alkalmával vették elő a rézhangszereket. Említsünk meg néhány cigányzenekari központot: Sárbogárd, Perkáta, Sárkeresztúr. Kisebb számban ugyancsak működnek cigányzenekarok pl. Cecén, Vajtán és Alapon. Ha egy faluban nem tudtak kialakítani egy bandát, kölcsönösen kiegészítették, kisegítették egymást. Sárszentmiklóson a 20-as, 30-as években 7 tagú magyar tamburabanda működött, akik rézhangszereken is muzsikáltak. Vezetőjük Porkoláb György volt. Ugyancsak már a századforduló óta, Sárbogárdon is volt tamburazenekar, az előbbiekhez hasonló felállással, 1929-ig játszottak tamburán, illetve fúvós hangszereken, majd átálltak vonós muzsikára. A perkátai tamburazenekarokra már tettünk utalást. A múlt század végén, a 90-es években alakult Alapon egy 7 tagú „hegedűs magyar banda". A prímás id. Szabó György volt. Ugyancsak itt, a századforduló óta „trombitás magyar bandák" is működtek. A 30-as években újjáalakult 14 tagú, rézfúvós hangszeren játszó zenakarral, mint sok helyütt másutt is, Bimüller György németkéri (Tolna m.) sváb zenész foglalkozott. Sáregresen is volt vonós magyar zenekar. Csak néhány példát soroltunk fel a hagyományosabb cigányzenekarok mellett, a századforduló óta kialakult paraszti zenekarok jelentőségéről és változatosságáról. Ha egy faluban több zenekar volt, egyes kocsmákhoz kapcsolódtak állandóbb jelleggel. így pl. Perkátán a falu „alszegre" és „félszegre" oszlott. Mindegyik szegnek volt egy olyan kocsmája, amelyet csak annak a résznek a lakója látogathatott. Ezekben a „cigánysor" zenészei muzsikáltak. Viszont volt az alszegnek egy kocsmája (Krebsz), ahol tamburások működtek vasárnap délután. Ide bármelyik szeg lakója betérhetett. Dudásokról már csak emlékanyagunk van. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Néprajzi Múzeumban őrzött, 1822-ből származó vízfestmény, amely dudaszóra táncoló magyarokat mutat be Adonyból. Tudomásunk van arról, hogy az 1930-as évek elején Móron, a szüreti felvonulások alkalmával, közreműködött dudajátékával a község egyik pásztora. Az István király Múzeum néprajzi gyűjteményében van egy bizonytalan eredetű tekerő, amelynek a kulcsszekrényén az eddigi ismertetőktől eltérően 5 kulcs gombja látható. A 4 húr elhelyezése madzaggal rekonstruált (leltári szám: 14.14.1.). A kanászkürtnek szaruból és bádogból készült változatait egyaránt használták jelzőeszközül a megye pásztorai. Szerepe volt még a pásztorok zajos karácsonyi köszöntőikor, és használták a húshagyókeddi, farsangi alakoskodó játékokban is. A régi hatluku furulyák helyett, az utóbbi évtizedekben a Fejér megyei pásztorok inkább klarinéton vagy b/ockf/őtén játszanak. A madárűző, zajt keltő „fogas" vagy „bordás" kereplők mellett említsük meg ezek talicskaszerűen tolt, és így működésbe hozott változatát, amelyet nagyböjt utolsó 3 napján a harangok helyett használtak. A furulyaféle ajaksípok közül ismerték a gyermekjátéknak ke$zü\t,madára lakú csákvári cserépsípot. Magyarországon eddig Fejér megyéből ismeretes az a cserépsípfajta, amelyet Pázmándon „vőfénysíp"-nak neveznek, és lakodalmak alkalmával az itteni hivatásos „vőfények" használják még ma is. A kb. 3 cm átmérőjű és 1 cm vastagságú kis hangszert, amelyre fúvólyukat fúrnak, tetőcserép darabkából készítik. A kialakítandó formának megfelelően kidörzsölik, kivésik, kifúrják. A készítés eszköze egy erős pengéjű bicska, a dörzsölést pedig gyakran a kút betonkávájánál vagy vályúja oldalán végezték. Formálás közben vizezték a cserepet, hogy a próbaszólaltatások során annak pora ne ragadjon a nyelvhez. A megszólaltatáskor a fúvólyukával kifelé fordítva, a szájukba szorítják. Megszólaltatásának elve szerint ez is furulyaféle hangszer (ajaksíp). Hangját lakodalmi hivogatáskor, és a lakodalmi menet alkalmával használták jelzésként. Ugyanis a lakodalom napja előtti 34