Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)

abai útról lekanyarodva mintegy 300 méterre, a fövenyi erdő mellett megölték és kirabolták Magyar János tejeskocsist, aki Székesfehérvárról visszatérve az aznapi bevételét szállította elszámolásra. Ismerjük az esetet részletesen, mert a korabeli megyei lapok foglalkoztak az üggyel, s a nyomozás eredményeivel. Bár a gyilkosság idején feltűnő két biciklist, akik a sárkeresztúri úton, a jelzett időpontban, a tanúvallomások szerint is a tejeskocsis közelében voltak, felmentették, a nép fantáziájában máig ők a borzasztó tett elkövetői (55.). A hírversben szereplő Magyar Mari is élő személy volt, aki Székesfehérváron szolgált. Magyar Jánost a korabeli lapok jelzése szerint Sárkeresztúron temették el. A történetről jelenleg kb. 8 változat áll a rendelkezésünkre. A balladákból és a helyi események megénekelt változataiból nem közlünk mindent, így pl. mellőzzük az itt is megtalálható, németes dallamú, megcsalt férj balladáját, az országosan ismert, a cséplőgépbe esett lány és a rendszerint műdalhoz kapcsolódó kisasszony és a gulyás típusokat. A béres-, pásztor- és summásdalok az egykori uradalmak alkalmazottainak életérzéseit, munkakörülményeit és szociális problémáit tükrözik. A dunántúli pusztákon, de különösen a Mezőföldön elterjedt béresdalok egy része, régies dallamukkal, a régi típusú táncunkhoz, az ugróshoz kötődik (56., 57., 58., 59., 60., 61.). A megfelelő szótagszámú szövegek, így pl. a „Béreslegény jól megrakd a szekeret", újabb típusú dallamokhoz is kapcsolódtak (pl. 67.). A pásztordalok közül, amelyeket főleg juhászok énekeltek, említsük meg az ,,Eszterházy nóta" („Kondorosné, szép csárdásné,mi bajod": 62. ;.„Ha kimegyek a birkákkal a rétre": 63.), „Bujdosik az árva madár" (,,Szürke szamár szomorkodik": 65.)/ és az ,/<mott legel, amott leget" („Hortobágyon, Hortobágyon, Hortobágyon Fenékpusztán születtem": 80.) típusok változatait. A summás- és aratónóták a helyileg aktualizált szövegükkel az országos képbe illeszkednek (76., 79.). A pusztán lakók, de a falusi idénymunkások is sok dalt átvettek a summásoktól. Az énekelt szövegek gyakran utalnak arra, hogy honnan, az ország melyik részéről jöttek egy-egy uradalomba: pl. „Megismerni a tarkányi menyecskét" (74.). A szerelmi dalok és táncdallamok csoportja, — amelyek között egyéb mulatónóták is akadnak — alkotja gyűjteményünk többségét. Találunk közöttük szövegében vagy dallamában ritkábban felbukkanó darabokat (pl. 81., 82., 112.), amelyek egy-egy dallamcsalád sajátos változatai. Adatközlőink közül kiemelkedik a már elhunyt, perkátai Mosonyi József (sz. 1888.), aki a többi műfajhoz is, de különösen ehhez a csoporthoz a legszebb és leggazdagabb anyagot nyújtotta. Eredetileg részesarató, napszámos (cséplőmunkás) volt, de dolgozott mint nádazó és ács is. Egy parcellázás során szerzett magának később néhány hold földet. 1914—18. között részt vett a világháborúban. Tőle kb. 100 dallamot rögzítettünk, közöttük sok és szép régi stílusút. Számos, ma már nem közismert, múlt századi népies dallamot is tudott. Járatos volt a táncdallamok világában is. A hagyományos táncokat, így pl. a „vërbung"-ot fiatal korában jól járta. Primtamburán és „másfélhangos" citerán jól játszott. Az első világháború körül 4—5 tagú tamburabandája volt. A katonadalok, mint mindenütt, különösen a 20. század első harmadában voltak népszerűek. Az első világháború idején élték virágkorukat, és a szövegekben szereplő helynevek a különböző harcterek emlékét idézik (Galícia, Udine, Tirol, „Szerbiai határ" stb.). A különböző katonai egységeknél kialakult változatok éltek tovább az otthoni közösségekben. A hagyományos összejöveteleken talán ma is ezek a legnépszerűbb dalok. 1954-ben ifj. Agócs Sándor és Hajdú András Seregélyesen, id. Agócs Sándor (57 éves) és Agócs Sándorné (54 éves) csányi (Heves m.) származású dinnyésektől és még másoktól mintegy 120, főleg újabb típusú dalt, így katonadalt jegyzett le. Id. Agócs Sándor 29