Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)

néhány általánosan ismert, de nem közvetlenül az alkalomhoz kötött dalt is szívesen énekeltek a lakodalmi utcai vonulásokon (pl. 94., 121., 134.). A lakodalom egyes mozzanataiban a népies dalok már régen szerepet kaptak. Pázmándon pl. a kontyolás után, a menyecsketánc előtt énekelték: „Érik a ropogós cseresznye...". Visszatérő a menyasszonytánc vagy menyecsketánc alkalmával az „Asszony, asszony, az akarok lenni" szövegkezdetű nóta. A sirató hajdani életére utalnak a különböző, énekelt tréfás paródiák. Perkátán viszont sikerült egy régi típusra emlékeztető töredékes formáját rögzíteni (29.). A Győr-Sopron megyei Oslin és Nyugat—Vasban előkerült néhány változat mellett, a paródiákon kívül ez szerepel Észak—Dunántúlról a Magyar Népzene Tára V. Sirató kötetében. A lucázás szövegei eddigi ismereteink szerint dallam nélküliek. A pünkösdölés és regölés szokására eddig nem bukkantunk rá. A közölt 26 ballada, balladás ének közül néhány klasszikus eredetű mellett, a legtöbbjük a betyártémákhoz tartozik, de bemutatunk néhány országosan elterjedt, tragikus családi eseményhez és helyi gyilkossági történethez kapcsolódó epikus éneket is. Klasszikus balladáink közül ismertek a halálraítélt húga (Fehér László:30.), és a megesett leány (Londonvári Dorka: 39., 40.) típusok. Az utóbbi hősének a neve következetesen eltorzult formában szerepel: „Londonba Ridolfba". Talán a legnépszerűbb a halálra táncoltatott leány balladája („Jó estét, jó estét, Sári bíróné asszony"), amelyet eddigi tapasztalataink szerint gyakran csak töredékes formában, vagy csak tartalmára emlékezve mindenütt ismernek (48., 50.). A középkorban gyökeredző,strófaismétlő balladánk a megölt legény is, amelynek egy változatát 1922-ben Kodály Zoltán jegyezte le Mányon (38.). Megyeszerte kedvelt a magzatgyilkos lány története („Csáki Vilma kiment a kiskertbe"), idegenes dallamával (41.). Érdemes idéznünk azt a strófaismétlő szép balladát, amelyet Székely Sándor gyűjtött a múlt század derekán Csákváron. Dallama eddig sajnos nem került elő. E Dél-Dunántúlon közismert típus abban tér el a többitől, hogy „cinege madár" helyett „gilicemadár" szerepel a szövegében: — Hun háltál az íj jel, gilicemadár? — A kapud tusakján, szivem-asszonkám. — Mér bejjebb nem jöttét, gilicemadár? — Uradtól nëm mertem , szivem-asszonkám. — Nincs itthon az uram, gilicemadár, Falupatakán van, kűhidat csinál. — Jó lova van annak, gyorsan haza jár, A szerelem bántja, szivem-asszonkám. — Hun háltál az ijjel, gilicemadár? — Ajtód előtt háltam, szivem-asszonkám. — Mér beljebb nëm jüttél, gilicemadár? — Uradtól nëm mertem, szivem-asszonkám. — Nincs itthon az uram, gilicemadár. Falupatakán van, kűhidat csinál. — Jó lova van annak, gyorsan haza jár, A szerelem bántja szivem-asszonkám. 27