Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Szigeti Kilián: Székesfehérvár újkori zenetörténete
áttette működési helyét a keletmagyarországi főszékesegyházba. Fehérvár sokat veszített a korszerű és haladó gondolkodású karnagy távozásával, akit rövid idő alatt is mindenki megszeretett és nagyrabecsült. Egyházzenei szerzeményeiből több megjelent a Breitkopf és Härtel kiadásában.07 III. AZ ÚJKOR ÉS A LEGÚJABB KOR HATÁRMESGYÉJÉN Lányi Ernővel igazában lezárult az a korszak, amelynek feldolgozását tanulmányunk céljául tűztük ki. Végső határidejét nem évszám jelöli, hanem a zenei eszmék irányváltása. A tárgyalt újkor (amely zenei szempontból a barokk, klasszicizmus és részben a romantika korát öleli fel) törekvése az volt, hogy a templomban maximális zenei teljesítményt nyújtson. A koncert jelleget öltő nagyzenekaros misék zenei szempontból fölülmúlták a világi zenélés színvonalát. A tanulmányunkban tárgyalt korszak hanyatlását vagy éppen letűnését onnan számítjuk, amikor a maximális, zenei teljesítményt egyházi oldalról terhesnek, idejétmúltnak érzik, amikor a szimfonikussá vált templomi zenét akadálynak tekintik, amely háttérbe szorítja a liturgikus cselekményt. Ezért a hangszeres apparátustól mentes, vokális művészethez, a gregorián énekhez és Palestrina a capella stílusához nyúlnak vissza. A hivatalos és döntő szót ezen a téren X. Pius pápa 1903-i Motu proprio- ja mondta ki, amely az egyházi zene mindenkori eszményének a gregoriánumot jelölte meg. Ezzel az elmúlt század minden egyházzenei törekvése és zenei eredménye leértékelésre került. Fehérváron ennek az áramlatnak megnyilvánulása Lányi Ernő idejében jelentkezett, amikor az 1890-ben megalakult Cecilia Egyesület programjává tűzte az ilyen reformot, és ugyanakkor Lányi a gregoriánum és az a capella polifónia mellett tört lándzsát. Hiába állították a kórus és zenekar élére Lányi távozása után a budavári koronázó templom karnagyát, a kiváló muzsikus P r. Kneif el Ferencet (először 1892—1922, majd újra 1924—39), C8 az elmúlt idők zenei irányát ő sem tudta fenntartani a székesegyház kórusán. Az idő már eljárt fölötte. Mivel pedig Kneifel kevésbé vett tudomást az új szellemről, mellette és az ő karnagyságának érintetlenül hagyásával 1898-ban Mayer Károly kanonok szervezett gyermekkart a liturgikusabb egyházi zene megvalósítására. Majd amikor Shvoy Lajos püspöki beiktatásán is rosszul szerepelt, akkor Dr. Büttner Ferenc püspöki titkár nyúlt bele a dologba és megszervezte a Cecilia-kórust. Közben Kneifelt leváltották és Goll Rezső került helyébe (1922—1924, és másodszor 1939—40). Majd ismét Kneifel lett a karnagy, és utána megint Goll Rezső. Végül is Kása Ferenc 1941-ben történt székesegyházi karnagyi kinevezése zárta le a közel félévszázados zenei ingadozást a székesegyház kórusán. Ő állította rá a székesegyház zenei életét az új útra." Míg a székesegyház zenei élete így vajúdott a megújulás útján, azalatt a világi zene függetlenítette magát az egyháztól. Az a szoros egység az egyházi és világi zene és zenészek között, ami jellemezte az elmúlt évszázadokat, a XIX. század második felében kezdett lazulni, majd teljesen megszakadt. Hallatlanul felemelkedett a világi zene színvonala, amely már nem szorult rá a székesegyházi karnagy irá- 67 * 69 67. Ibid. 63. MILCSINSZKY ALAJOS élőszóval gyűjtött értesülései alapján. 69. Ibid. — Lásd. még Magyar Kórus 43. sz. 195
