Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
A prépostsági papok a romos királyi bazilika megmaradt részében teljesítettek szolgálatot. A prépost alkalmazta őket. A jezsuita diárium tudósít bennünket róluk a legbővebben. De nem név szerint, hanem mint „capellanus Germanicus", „çapellanus Hungaricus”, „capellanus Italus” szerepelnek.92 A prépost káplánjai gyakran megfordultak a jezsuita rendházban és szerepet vállaltak mint ünnepi hitszónokok, misézők, a rendi templomban, annak ellenére, hogy jogi viták és éles küzdelmek folytak a két intézmény között. Ugyanígy a jezsuita atyák, főképpen a nagyboldogasszonyi búcsú alkalmával, szerepet vállaltak a prépostsági templomban.93 1703-ban a rendi templomban a szentignáci dicsőítő beszédet a német hívek számára a prépost német káplánja, a magyarok számára pedig a prépost magyar káplánja mondta. 1704. január 1-én az ünnepi misét a préposti udvar főnöke — praefectus Curiae Praepositi — mondta a két káplán asszisztenciájával. Tehát előfordult, hogy a prépost alkalmazásában három pap is tartózkodott a városban. A Rákóczi-szabadságharc idején tanúsított magatartása tette emlékezetessé Naczkel György prépostsági pap nevét. A kurucok fehérvári bevonulása alkalmával magyar és német nyelven bíztatta a lakosságot, hogy tegye le a hűségesküt Rákóczinak. Majd amikor a császári csapatok elfoglalták a várost, ellenállásra buzdított. A préposti ház selyem kárpitjait a kurucok rendelkezésére bocsátotta, hogy azokból zászlókat készítsenek. Rokonszenves szereplésén az ejtett csorbát, hogy önkényesen magát tekintette a távollévő prépost javai és jogai birtokosának, annak bútoraira rátette a kezét, vagy elajándékozta. Környezetétől elvárta, hogy a ház uraként tekintsék, de az alkalmazottak illetményeinek kiutalásáról nem gondoskodott. Végül Heister tábornok, mint föntebb említettük, lefogatta és Győrbe vitette. További sorsa ismeretlen.94 A püspöki levéltár őrzi azt az anyakönyvet, amit a prépostsági lelkész vezetett, és főképpen a Sárkeresztúron, a prépostsági birtokon élő katolikusok keresztel tjeit, házasultjait és megholtjait jegyezte fel benne 1711-től. Ez az anyakönyv a fedőlap belsején a következő bejegyzést tartalmazza: „Másik anyakönyv is volt, amibe a kereszteltek, a házasultak és a megholtak fel voltak jegyezve, de valaki elődöm halálakor azt elvitte.” Az anyakönyvből megtudjuk, hogy 1711—1726 között a prépostság lelkészei voltak Drakssics Márk, majd 1727—34 között Ottó Cézár és végül 1736—37- ben Stublicz György95 1729-ben Sárkeresztúron hat alkalommal a keresztség szentségét Szereti István licenciátus szolgáltatta ki, tanúsítja az anyakönyv. Egyházmegyés pap Fejér megyében csak a török alóli felszabadulás után két és fél évtizeddel állt munkába — leszámítva Lajos Mártont, a prépostsági papokat és az említett perkátai plébánost — mégpedig Válón. Itt ekkor a komáromi jezsuita rendház mint birtokos megszüntette a református lelkészséget, a papot karhatalommal eltávolította a községből, az ősi katolikus templomot visszaadta a katolikusok-92. 1701. novemberében két prépostsági káplán szerepel a diáriumban. 93. Kiemeli a naplóíró, hogy különösen sok magyar hívő végezte el Nagyboldogasszony ünnepén a szentgyónást. Él tehát az ősi Mária-tisztelet a magyar lakosságban. — V. ö. FÉNYI O. : op. cit. 94. KAROLY J. : op. cit. II. 311—314. —A jezsuita diarium írója nem tud Naczkel kihágásairól. Csupán megjegyzi „Posuit Dnus Commendans Dni Praepositi Capellanum R. D. Georgium Naczkel ad arestum, causa ignoratur”. Majd hozzáfűzi: Csodálatos, hogy tekintélyes személyeknek hűtlenséggel elkövetett vétkeivel hozakodnak elő. Régebben ugyanez a kifogás hangzott el egy budai ferencrendivel, és az ösküi plébánossal kapcsolatban. Az ösküi papot a városparancsnok a jezsuita rendházba akarta csukatni és ott lelkigyakorlat végzésére utasítani. a rendházba kísértette egy katonával, de a házfőnök szembeszegült és a rabként hozzáküldött papot nem volt hajlandó katonai parancsra befogadni. Később a rendházba befogadták a papot, de nem katonai parancsra, hanem jószántukból. Az évkönyvíró Vánossi Lőrinc harmincadosnak a papok lefogása körüli szerepére egyetlen rövid mondattal utal: „Horum actuum immunitati Ecclesiae praeiudicantium creditur esse causa D. Tricesimator.” 95. Név nélkül jegyezte be az anyakönyvbe Vipaunitz János Mihály préposti káplán 1716-os kiközösítésének előzményeit. — V. ö. FÉNYI O.: op. cit. 62
