Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Fallenbüchl Zoltán: Az újkori államigazgatás kezdetei Székesfehérvárott
ta ekkor ugyan még nem királyi, állami hivatal, hanem a Paar család hűbére, de tisztviselői hagyományos alapon mégis féligmeddig közhivatalnokoknak számítanak. Pontos ügykezelésükön, lelkiismeretességükön és becsületességükön sok múlik, államigazgatási szempontból is fontos szerepet töltenek be. Székesfehérvár számára ebben az összefüggésben nagyon fontos tényező, hogy postaállomása nincsen. A Paarféle hűbéres posta az uralkodói szándékot követi. A Habsburg-politika terjeszkedési iránya a török kiűzést követő időszakban, nyugat-európai hatalmi poziciójának egyidejű tartása mellett Dél-kelet felé mutatott. A Bécsből és Pozsonyból Dél-kelet felé vezető közlekedési utak karbantartása a fő gond, mert hírközlés és stratégiai szempontból ezek a legfontosabbak: Pozsony—Buda—Belgrád, Pozsony—Buda—Brassó a döntő vonalak. A regionális, belső postahálózat fejlesztését így elhanyagolják. Délnyugatra Sopronon és Kőszegen át halad a postaút a horvát tengerpartra. Fehérvárt mindegyik vonal elkerüli; még szárnyvonal sem kapcsolja egyik fővonalhoz sem. Mint említettük, a Budáról Dél-nyugat felé irányuló középkori útvonal jelentősége csökkent: ez látszik a XVIII. század közepének postaúthálózatán is. Ha levélpostája bizonyosan is volt egy oly jelentős nagyságú városnak, mint Fehérvár, de lóváltóállomása nem, márpedig ez biztosította a gyors elérhetőséget. Még az 1768, évi postafejlesztési tervezetben sem szerepel Székesfehérvár. Csak II. József alatt változik meg a helyzet, amikor az országos hivatalok Budára kerülnek. Ekkor nem halasztható tovább a város bekapcsolása az ország természetes központjához gravitáló postahálózatba. A Székesfehérvár—Körmend vonal 1787-ben lép be a forgalomba.64 Székesfehérvárnak, mint igazgatási központnak azonban már tíz évvel előbb jelentős lökést ad, hogy 1777-ben felállításra kerül a székesfehérvári Püspökség. így az egyházigazgatásban növekszik a szerepe, s adminisztrációs jelentősége. Most már egyházi, vármegyei központ a város, saját városi közigazgatása is erősen kiépült. Jellemző, hogy szabad királyi városaink közül éppen Székesfehérvár az, ahol az 1730— 1740-es évekhez képest a legnagyobb arányban nőtt a tisztviselői fizetések összege: 1730 és 1774 közt az ötszörösére, míg Budán 1740 és 1774 közt még csak háromszorosára sem.65 A királyi hivatalokat a gabonahivatal képviseli. II. József alatt teljesen megszűnik a várjelleg. Ettől kezdve Fehérvár nem katonaváros. A megyei tábla felállításával azonban az uralkodó 16 főnyi igazságszolgáltatási szervet létesít Fehérvárait, de ez rövid életű mint királyi hivatal. Az 1787. évi országos népességi összeírás a városban csak 13 tisztviselőt említ.66 Ezek nagyrésze is városi szolgálatban áll. Igaz, a nemesek rovatában is lehettek tisztviselők. A gabonahivatali hálózat változott formában 1848-ig állott fenn. A tiszticímtárakból Székesfehérvárott mind a személyzetnek, mind a hivatal jellegének gyors változására lehet következtetni. 1778-ban Hiltl Farkas, a székesfehérvári élelmezési tiszt, 1780—1783 közt Winther János József. Ettől kezdve a tisztviselők nagyon gyorsan, szinte évenként változnak. Csak Volckmann János, ki a 80-as évek végén a hivatal főnöke, található meg néhány évig a forrásokban. Ekkor a hivatal fel van duzzasztva, létszáma néha 4—5 fő egyszerre, de II. József halálával megváltozik a helyzet, és 1792-ben a tiszticímtárban Fehérvár már csak élelmezési fiókhivatal, amely Buda alá tartozik. A munkát egy élelmezési tiszt látja el, Perler Ferenc, utóda 1794- ben Leidnitzgruben Mátyás, majd 1795-től 1800-ig Wettele Vencel József számvevő64. HENNYEY V.: A magyar posta története. (Bp. 1926) 128. és 134. 65. KÂLL.AY I.: op. cit. 160/161. lapon közölt táblázat alapján kiszámítva. 66. THIRRING G. : Székesfehérvár népessége a XVIII. század végén. Magy. Stat. Szemle (1938) 234—235. 38
