Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Somkuti Éva: Székesfehérvár betelepítése a XVII. század fordulóján (1688 - 1703)
műve volt.46 Nem sokkal kevesebben vannak a kőművesek sem, akik Ausztriából és Bajorországból jöttek. Munkaterületükhöz tartozott a magánépítkezés mellett a középítkezés is. Adam Klotz kőművesmester részt vett a 90-es években a sörfőzőház építésében Nicolaus Schönherr ács, Rudolf Locherer lakatos, Johann Caspar Heckh asztalos és Hans Beter Stöttner kádármesterekkel együtt.47 Ugyanebben az időben épült a városi malom is. Az építőipari szakmák jól jövedelmeztek. A felsorolt ágazatok mesterei városunk megtelepedett lakói voltak. A mindennapi szükségletek kielégítésére dolgoztak a ruházati és az élelmezési iparágak képviselői. Létszámuk összességében elég nagy, de a német származásúak nagy része az eddig ismert adatok szerint nem, vagy csak rövid időre telepedett meg a városban. Kivétel Johann Adam Schlosser tímár, aki a század közepe táján már a város vezetőségének tagja, belső tanácsos,48 és a 8 mészárosmester közül 3, a már említett Mishael Hiemer és Andreas Feyrl, a városi vezetőség különböző funkciókat viselő tagjai, valamint egy András nevű mészáros. A 4 pék közül kettő, Matthias Feldkirscher és Johann Georg Prasser Ausztriából jött, ittlétüket azonban csak egy-egy adat bizonyítja. Az egyéb iparágak képviselői között említésre méltó a 6 kádármester. Paul Klössl tekintélyes polgári rangját bizonyítja, hogy belső tanácsos és adószedő is volt, rajta kívül még 4 kádárt említenek a telekkönyvek. Nemcsak az építőipar felszerelési vagy kiegészítő munkáit végezték, hanem az egyik legjelentősebb városi haszonvétel, a bormérés kiszolgálói is voltak49 Ugyancsak ők látták el a fehérvári szőlősgazdákat hordóval,50 akik a városi szőlőhegyen vagy idegen határban termelt borukat adták el a városnak, illetve mint városi polgárok saját házukban kimérhették saját borukat olyan időszakokban, amikor a város nem mért bort.51 A városi céhek közül a kádároké az egyik legkorábbi.52 A kerékgyártók közül a bajorországi Johann Riegler és Sebastian Leitenecker telepedett meg a városban. Foglalkozásuk — szekér- és kocsikészítés, kerékgyártás és -javítás — a mezőgazdasághoz, a szőlőműveléshez és a szállítóiparhoz kötődik. A kovácsok a vas feldolgozásával és megmunkálásával foglalkoznak. Tevékenységük részben a hadiipar (kardkovácsok), részben a mezőgazdaság, a ház körüli kerti munkák, tehát a békés élet felé ágazik, hiszen lovat patkóinak, kaszát kovácsolnak, ásót, kapát, lapátot készítenek. A 4 kovácsmester közül kettő, Michael Müller és Michael Vindter városi polgár lett, Zacharias Pekhről pedig tudjuk, hogy patkókovács volt. A salétromfőzés a város haszonvételei közé tartozott.5s A salétromfőzőházat a Belvárosban a 5-ös szám alatt jelöli az 1698-as és az 1712-es telekkönyv. A századfordulóig két salétromfőző nevét ismerjük: a bajorországi Bartholomäus N.-t, aki 1695-ben Fehérváron halt meg, és a csehországi Johann Zärhant, aki 1697-ben Fehérváron kötött házasságot egy győri lánnyal. 1712-ben Leonhard Schindlauer a városi salétromfőző, aki a Belváros 18-as számú házában lakott. 46. DÜMMERTH D. : Op. Cit. 103. 47. APol. I. 65. számlák. 48. KÁLLAY 1. : A székesfehérvári. . . op. cit. 112. 49. KÁLLAY I.: Székesfehérvár haszonvételei 1688—1790 között. Fejér megyei Történeti Évkönyv 5 (1971) 45. 50. Ibid. 52. 51. Ibid. 48. 52. Ibid. 52. 53 rbid 84. 20
