Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Somkuti Éva: Székesfehérvár betelepítése a XVII. század fordulóján (1688 - 1703)
és a magyarok ellen szóltak. A magyar polgárok Budára küldték képviselőiket, hogy magyar bírót választhassanak. — Itt annak a jogszokásnak a megkerüléséről van szó, hogy egy magyar és egy német bírót választottak. — A németek tiltakoznak ez ellen. Ügy látják, hogy a magyar bíró személye még csak növeli a német polgárok fenyegetettségét, hiszen nem régen is a magyarok a tanácsházán majdnem minden ok nélkül meg akartak gyilkolni néhány németet. Panaszaikat a magyar bíró nem vette figyelembe, és az sem érthető, miért támogatja és segíti a németek elnyomásában a harmincados szóval és tettel egyaránt a magyarságot: „warumben er dreysiger ... zur untertruckunk der Teütschen ihnen (den Ungarn) mit worth und that so eyferig beyspringen möge.” Ez ellentmond azoknak az instrukcióknak, amelyeket a kamarai adminisztráció, illetve komisszió a németeknek meghagyott. Hogy a nyomasztó baj és a még esetleg ennél nagyobb szerencsétlenség elkerülhető legyen, alázatos kérelmeiket a következőkben foglalják össze: 1. Őket, németeket támogassák a bíróválasztáskor, és a kérelmező magyarokat illeéktelen kérésükkel hivatalból utasítsák el. 2. ök, a németek, közvetlen felettesüknek a kamarai inspekciót ismerik el, a tanácsnak is ez a kötelessége. 3. Tiltassék meg a magyaroknak minden további beavatkozás a németség jogaiba. Ha a németek sérelmeit a kamarai adminisztráció nem orvosolja, akkor teljesen indokoltan fognak az udvarhoz fordulni: „...widrigenfalls wür höheres hoff midi zuesuchen XJrsach nehmben müessen.’,a5 A betelepülés nehézségei ellenére is azt látjuk, hogy a németek hamarosan megtalálják helyüket a város életében. A németség helye a városban A békés élet, a munka megindulását elsősorban a város polgári vezetősége, a bíró és a magisztrátus tevékenysége, irányító-szervező munkája tette lehetővé. A város stabilizációjának üteme erősen függött a budai kamarai adminisztráció támogatásától. Szükség volt a kért és megindított köz- és magánépítkezésekhez az anyagi eszközökön kívül szakemberekre is.35 36 A város igénye ezen a ponton találkozik össze a Habsburg telepítési politikával. Ácsokat, kőműveseket, asztalosokat stb. elsősorban az osztrák tartományokból remélhetett, hiszen a Fehérvárhoz hasonló helyzetben levő magyar városok és helységek maguk is szakemberek szűkében voltak. Magyarországon a XVII. század végén még inkább csak a feudalizmus keretein belül kibontakozó mezővárosi jellegű iparról beszélhetünk, tehát a fejlettebb városi ipar képviselői nálunk, legalábbis részben, a német származású mesteremberek lehettek. 1689 szeptember 15-én kelt az új szerzeményi bizottság rendelkezésének a kivonata, amely kimondja, hogy itt tartózkodni és bármilyen foglalkozást űzni csak azoknak lehet, akik Fehérváron házat vettek. Őket polgárnak kell tekinteni, viszont kötelesek házaik és telkeik arányában a polgári terheket viselni.37 Az új polgár a neki kiosztott ingatlanról adományozó levelet (Hausbrieff) kapott, és esküt tett. Jogtörténeti szempontból sem érdektelen a polgáreskű szövegének ismertetése. Az esküt tevő polgár a neki kiadott házadományozó levelet polgárként birtokolja és élvezi, a házra 35. Ibid. 5. 36. JENEI K. : op. cit. in. 37. APol. I. 164. 17
