Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Somkuti Éva: Székesfehérvár betelepítése a XVII. század fordulóján (1688 - 1703)
kivetett pénzbeli, beszállásolási és egyéb terheket vállalni óhajtja és teljesíteni akarja. Ez alól őt sem a katonaság, sem egyéb privilégium nem mentesítheti. Ilyen formán mindent, ami ezen házat és a rá felvett polgárjogot illeti, jól megfontolván teljesítette, melynek igaz bizonyságául ezen reverzálist saját aláírásával és pecsétjével megerősítette. Az eredeti szöveg így hangzik:88 „Ich Endtes Unterschribener Gelobe Zusage undt verspreche dass ich nicht allein den mier ertheilten Haussbrieff allerdings nachleben sondern auch solches Hauss anders nicht als ein burger innhaben undt genüssen, die darauff kommende Onera, es sey in Geldt, Quartiren oder andern wie es immer nahmen haben mag Prestieren will undt solle. Dero gestalten dass mich kein Militz oder einiges Privilégium darvor Schützen kan undt möge, gestalten mier deren so vieil dieses Hauss, undt dass darauff angenohmene burger recht berühret wohl bedächtig allerdings verfertiget haben. Dessen zu wahrer Uhrkuhndt habe solchen Revers mit meiner aigenen Handtschrift und Pettschaft bekräftiget. Geben Stullweissenburg den 16. 8 bris Anno 1693.39 Rudolf Locherer A város fennmaradt első telekkönyve 1698-ban kezdődik, de vannak korábbról ház adásvételi szerződések, a későbbi telekkönyv szövegével egyező ház- és telekadományozási levelek, amelyek arra mutatnak, hogy a telekkönyvvezetés közigazgatási gyakorlata már 1688-ban, de legkésőbb 1689-ben megkezdődött.4« A szőlők adásvételének szabályozása 1699-ben történt meg. 1699. május 19-én Retel János Frigyes telekkönyvi ellenőr rendelkezést ad ki, amelyben a szőlőtulajdonosokat büntetés terhe alatt figyelmezteti, hogy a szőlők adásvételét a telekkönyvi hivatalnál megszabott hivatalos időben, kedd és szombat kivételével hétköznap délelőtt 9—11-ig, délután 2—4-ig jelentsék be. Így akarja megszüntetni az eddig uralkodó és a telekkönyvi szokásnak ellentmondó visszaéléseket.41 A 15 év alatt városunkba érkezett 162 német közül 86 személyről nyújtottak a Fejér megyei Levéltár forrásai részletesebb információt. A kimutatás nem teljes, mert a források más és más adatokat szolgáltatnak. Főleg annak a megállapítása jelentett nehézséget, hogy a forrásokban adatolt egyének csak átmenetileg tartózkodtak-e a városban, vagy hosszabb ideig éltek-e itt, és valóban az urbanizációs folyamat résztvevői és alakítói voltak-e akár szakmájuk, akár közéleti funkciójuk, akár nyelvi kultúrájuk és hovatartozásuk révén. Az összesítő statisztikákban feltüntettem minden, a 15 év alatt előfordult német személy nevét. Közöttük vannak olyanok, akiknek a nevét csak egyszer találtam meg. Megtelepült lakosnak tekinthetők azok az emberek, akiknek a nevét a források legalább hároméves időközben többször említik. A megtelepedés bizonyosságának értékes dokumentumai voltak a telekkönyvek. Ezért nemcsak az 1698-as első, hanem a tárgyalt korszak határán túl eső, 1712-es második telekkönyv adatait is feldolgoztam. Ezzel tudtam bizonyítani, hogy a hódoltság utáni első évtizedben ide került németek közül kik lettek a városban házzal és telekkel rendelkező, tehát megtelepült polgárok. 38.Ibid. 44. 45. 48—51. 39.Ibid. 46. 40.Ibid. 14-16., 116., 163. 41.Ibid. 147. 18
