Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Farkas Gábor: A tőkés társadalom kialakulásának kérdései Székesfehérvárott
értéke megközelítette a másfél millió forint értéket. Már a tűzvész idején, (szeptember 5—11 között) röpcédulák jelentek meg a városban, amely szerint a várost turbulens elemek teljesen felégetik, Fehérvárból Feketevárat csinálnak. A lúzkatasztrófa hatására 5 fehérvári polgár, köztük 2 tanácsnok antiszemita hangulatú népgyűlést tartott,24 amelynek következményeitől a zsidókat a 2 esztendőre kihirdetett statárium óvta meg. Egyébként az 1840. évben engedélyezett letelepedéssel Székesfehérváron a zsidók a polgárok antiszemita beállítottsága következtében alig éltek. Az 1840-es években csak 20—21 zsidó család25 telepedhetett meg, akinek 1842-ben már külön temetőt is adományozott a város.26 A gyér lakosságszámukat egyébként a zsidók születési anyakönyvei is jól tükrözik: az első és egyetlen születést 1845-ben jegyezték be, a következő évben is 1, 1847-ben 2, 1848-ban 3, 1849-ben pedig 4 gyerek született a székesfehérvári zsidó családokban.2’ Mégis meg kell állapítani, hogy a városba jött kevés zsidó család gazdaságilag lendített a városon, tőkéiket vállalakozásokba fektették, és ekkor alapozták meg az 1850-es 60-as években gyárrá, vállalattá, nagykereskedéssé szervezett műhelyeiket, üzleteiket. A Lovasberényből jött Weissz család, a Rácvárosban 1834-ben szerzett műhelyt és 1855-ben itt bőrgyárat alapít. 1842-ben alakult a Kreizler féle rőfös üzlet, 1842-ben a Deutsch—Fischer cég, 1846-ban üveg, porcelán, díszműáru és zománcozott edény nagykereskedés nyílt.28 A városi polgárság a zsidók kezdeti üzleti sikereit látva még elszántabban védekezett, hogy saját gazdasági érdekeit megóvja, s minden további emelkedéstől el kívánta zárni őket. 1844-ben követi utasításként adják, hogy a diétán a zsidók polgárjogát akadályozzák meg.29 Az utasításból kiderül félelmük: a gazdag zsidó kereskedők, — s most már iparosok is veszélyes gazdasági versenytársai lesznek a keresztény és rác kereskedőknek és iparosoknak, s hamarosan tönkreteszik őket. Ezért írják, hogy időszerűtlennek látják „a zsidóságot önvesztükre és romlásukra maguk körébe fogadni.”30 Ugyancsak követelik, hogy még polgári tulajdon szerzése esetén se lehessen zsidónak polgárjogot adni,^1 maguk hatáskörében pedig intézkedtek, hogy zsidó iparosok és kereskedők keresztény alkalmazottakat, inasokat és segédeket ne is alkalmazhassanak.32 A polgárság magatartásának gazdasági okai között elsősorban kell megemlíteni azt a tényt, hogy Székesfehérváron a kézműves-ipar és a kereskedelem fejlődésének kb. a XIX. sz. elejétől fogva csak korlátozott lehetőségei vannak. 1840-ben panaszkodnak a polgárok, hogy Buda és Pest, Komárom, Győr, Veszprém iparosai olyan nagy tömegben állítják elő termékeiket, hogy ezzel szinte elözönlik a helyi vásárokat és érvényesülési lehetőséget alig hagynak a székesfehérváriaknak.33 34 Ugyancsak egyik oknak tartják, hogy szűk a helyi vásárlóközönség, a városban alig van olyan réteg, amely rendszeresen felvásárolná a kézműves termékeket, a földművelés, az állattenyésztés és szőlőművelésből származó javakat. Az országos vásárokon megjelent közönséget pedig a főváros ipara elégíti ki.34 Az iparosok legnagyobb része Székesfehérváron tőkével nem rendelkezik, műhelyeiket felújítani nem képesek, és nem csoda, ha legtöbbször hitelben kapott nyersanyagot dolgoznak fel, és azt a hitelező 24. Ibid. A. 1844. Nr. 1591. 25. Monográfia. 280. 26. Ibid. 215. 27. FML. Szfvár város It. Felekezeti anyakönyvek gyűjteménye (Orthodox izraelita anyakönyv 1845—1894.). 28. VERTES J. : op. cit. 276. és 322. 29. Prot.t A. 1844. Nr. 601. 30. Ibid. 31. Prot. 32. Ibid. 33. Székesfehérváron évente öt alkalommal tartottak országos vásárokat. 34. Prot. A. 1840. Nr. 2075. 144
