Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Farkas Gábor: A tőkés társadalom kialakulásának kérdései Székesfehérvárott
közé történő felemelkedést kívánták kiharcolni. A XVIII. sz. végén például egész utcák lakossága zendült fel, hogy polgárjogot nyerjenek.9 10 A magisztrátus azonban eleve elzárkózott a szegény néprétegek felemelése elől, és így ezek helyzetük megoldását csak a reformkor politikai eszméinek megvalósulása útján remélhették. A városban a haladó nézeteket valló egyéniségek — éppen a polgárság egyes rétegei között fennálló ellentétek következtében — a választott polgárság körében találhatók; ők karolják fel a korabeli haladás eszméit: pl. magyar nyelv fejlesztésének ügyét, a magyar színészetet. (A harmincas években népiskolákat létesítenek,to 1838-ban létrejött a Kaszinó, ugyanezekben az években megjutalmazzák a katonai nevelőházban és a papneveldében azokat a növendékeket, akik a magyar nyelv elsajátításában kiváló eredményt értek el.9 10 11) A városi igazgatási szervezetben és a politikai életben is próbálják szélesíteni a demokratizmust. Például van olyan javaslat, hogy az 1843. évi országgyűlésre a városi követeket a korábbiakkal ellentétben ne csak a magisztrátus és az electa communitas küldje, hanem az összes polgárjoggal rendelkezők. Ez mindenképpen a polgári haladás erőinek a kísérlete volt, hisz az 1843-ban, sőt az 1847. évi országgyűlésen is, a viták tengelyében a városok országgyűlési szavazati joga állott. A diétán a nemesség azzal védekezett — részben még Kossuth és hívei is— a városok szavazati jogának egyenlősítése ellen, hogy a városok követét egy szűk kör választja, s ezért azok majdnem minden esetben kormánypárti utasítást kapnak. A tőkés fejlődés kereteit tágító kívánságaikat utasításként adják a diétára igyekvő követeiknek. Mindenekelőtt a magyar nyelv elsődleges érvényesítésének jogát hangoztatják. Ez nem politikai szólam a polgárság részéről, hiszen tudjuk, hogy a város német lakossága nem is olyan régen, még a német nyelv hivatalossá tétele mellett kardoskodott.12 A többi követeléseik is a magyar, haladó nemzeti szellem jegyében fogantak; így az ősiség eltörlése, a hitbizományok korlátozása, a sajtószabadság engedélyezése, a közteherviselés megvalósítása, a fiumei vasút megépítése, azután iskolák, óvodák és a politechnikum felépítése. A társadalmi valóság arra is rádöbbenti őket, hogy a város belső társadalmi szerkezete is átalakítást kíván. Egy pótutasításban olvasható, hogy a polgárjog kiszélesítését kívánták; mégpedig oly módon, hogy mindazok megkapnák, akik adót fizetnek vagy önálló keresettel rendelkeznek és egy éve városlakók.1’2 A polgárjog kiterjesztése szélesebb tömegetket vont volna bele a városi privilegizált rétegek közé, de természetesen megoldást ez nem tudott volna hozni. Mégis ez a törekvésük igen figyelemreméltó, hisz fél évszázaddal korábban a székesfehérvári lakosság körében keletkezett polgárjog követelő mozgalmakat a magisztrátus még erőszakkal szerelte le. A városi polgárság arról volt meggyőződve, hogy a királyi városok a vidék maradi világával szemben a haladást képviselik. Korabeli iratokban gyakran hangoztatták, hogy a királyi város a nemzeti önállóság és a törvényes szabadság egyik leghathatósabb biztosítéka.14 Ezért — mint olvasható — ebben a légkörben nevelkedett polgárnak is meg kell kapnia az országos és magas méltósággal járó állásokat. Fiainak a nemesekkel egysorban kívánt társadalmi emelkedést szerezni, ha maga már nem emelkedhet a nemesség közé. Ugyanis a városi polgárság küzdelmei igazában véve rendi jellegűek. A társadalmi emelkedést, a patríciusok, de a polgárság 9. FMSz. — 1967. (Szfvár, 1967) 198—200. (FARKAS G. : A székesfehérvári városi díszpolgárság eredetéhez). 10. Ekkor létesítették az Olaj utcai és a Vízivárosi népiskolákat. (L. Protocollum). 11. Ibid. 12. II. József németesítő törekvéseit a város német nyelvű polgársága osztatlan örömmel fogadta. 13. Ibid. Prot. A. 1843. Nr. 1565. 14. Prot. A. 1843. Nr. 1591. 141
