Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Farkas Gábor: A tőkés társadalom kialakulásának kérdései Székesfehérvárott
szemben nyilvánvaló. A polgárság azonban nem egységes. Egyes rétegei; — patricius és a keVesebb vagyonú polgár — között éles ellentét van. Mégis városi polgárnak lenni, — rendi értelemben — kiváltságot jelentett. Soraikba nehéz volt feltörni, s a magisztrátus ébren őrködött azon, hogy e réteg zárt jellegét minél tovább megőrizze. A városi statútumok szerint polgárnak azt a 24. évét betöltött férfit vették fel, akinek polgári vagyona van, avagy polgár örököse.4 Polgári vagyont szerezni is lehetett, de ez^el együtt vállalnia kellett a szerzőnek a polgári terheket: az állami és a házi adókat, a katonatartást. A polgári vagyon minimuma Székesfehérváron 1 polgártelek, ill. ház volt, a hozzá tartozó szántóföldekkel. A szántóföld nagysága 28 pozsonyi mérő; azaz 7 hold volt. Egy-egy polgárnak lehetett több háza is, és annyiszor 7 hold földje, amennyi háza volt. A városi polgárjogot azonban anyagi kötődése miatt bőségesen nem osztogatták. 1802—1831 között eltelt 30 esztendő alatt csak 1227 új polgár nevét jegyezték be a polgárkönyvbe,5 pedig ezen időszak alatt a polgárok nagy részének ki kellett cserélődnie. 1828-ban a polgárok között legtöbb a kézműves iparos: szám szerint 437 családfővel, akik zömmel a Belvárosban (140), a Palotavárosban (164) és a Felsővárosban (110) összpontosulnak. Az 53 családfőt számláló székesfehérvári kereskedők körében 47 bír polgárjogot, közülük 31 család lakik a Belvárosban. Külön említésreméltó a 350 főt számláló és őstermeléssel foglalkozó polgárok száma. Az őstermelők zömükben a Felsővárosban élnek; így érthető, hogy köztük 200 a polgár-földműves. A Belvárosban 34-et, a Rác- vagy a Palotai városrészben 72-t, Tóvárosban 32-t, a Vízivárosban pedig 12-t találunk belőlük. A polgárjoggal bíró további kategóriákkal; így a 119 női családfővel, a 9 adómentessel, és a 17 városi tisztviselővel a téma szempontjából nem tartottam érdemesnek foglalkozni6 Annál inkább szeretném felhívni a figyelmet a polgári tulajdonra, a polgárság vagyonszerző törekvéseire, hiszen ennek mennyiségi növekedése egyben a kapitalista gazdaság kifejlődése irányába hat, ill. a szabad királyi városban általában a polgári fejlődés ezen a gazdasági bázison indulhatott el. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy ez az evolúció számtalan botladozással, időnkénti visszaesésekkel ment végbe, s amennyiben a szabad királyi városok magukban hordták a polgári haladás erőit, legalább olyan mértékben hátráltatták is kibontakozását. Ugyanis a polgári vagyon növekedése nem feltétlenül hat a kapitalista fejlődés irányába. Ez attól függ, mibe fektetik a felgyülemlett tőkét. Ha áruba, felszerelésbe, esetleg ipari műhely létesítésére, ez növeli a kapitalista termelést, a forgalmat. Ha ingatlant szereznek, ami a leggyakoribb az 1850-es évek előtti Székesfehérváron, akkor a polgárnak a magánvagyona ugyan növekedik, de a termelés és a polgár életmódja még nem kapitalista jellegű. Városunkban a magisztrátusban lévő visszahúzó patricius — céhmesteri erők az akadályozói az ipari kapitalizmus kibontakozásának. Minthogy fél évszázada megbuktatnak minden olyan kezdeményezést, kísérletet, amely magán manufaktúra, nagykereskedés vagy hitelintézet alapítását hozta volna. önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy az 1512 zsellér családfő7 és több ezer hozzátartozójának társadalmi mobilitása milyen irányban tendált. Társadalmi állapotukat, vagyoni viszonyaik határozták meg. 1828-ban a zselléreknek valamivel több mint egyharmada rendelkezett csak saját házzal, míg a többi kétharmada árendás házakban élt, vagy vincellérként dolgozott, de lehetett napszámos, mesterlegény, városi szolga és gazdasági cseléd is.8 A zsellérek mozgalmaik során a városi polgárok 4. Városi statutum. (1. prot.) 5. Ibid. Városi polgárok jegyzéke (1802—1831.) 6. 1828. évi összeírás. 7. Ibid. 8. Ibid. 140
