Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Kerényi Ferenc: Székesfehérvár magyar nyelvű színészete a XIX. század első felében
adandó mű sokkal több hasznot hajtaná nemzetiségünknek, mint bármely szép szavakkal, leleményes ésszel készült de hatástalan színmű...” Az idő őt igazolta: néhány nappal korábban, 1840. augusztus 6-án került először színre a Nemzeti Színházban Erkel Ferenc első operája, a Bátori Mária...23 A színházterem állaga eközben folyamatosan romlott, minthogy a megye 1824 óta nem fordított összeget a karbantartásra. A vándortársulatok bérleteinek lebonyolítására működött ugyan egy alkalmi egyesülés, a „színpártoló részvénytársaság”, megyei tisztségviselők irányításával, de távolabbi, színházalapításra vonatkozó terveik ekkor még nem voltak. (Ez csak 1846-ban vetődött fel újra.) Méltán írhatta tehát a szemtanú Szilágyi 1837-ben: „Székesfehérvárnak igen kényelmetlen, rossz színháza van, nincs páholya, csak néhány zártszéke nagyon avult állapotban; idő, moly, por igen megrongálták.” 1841-ben azután a helyiséget át is alakították bálteremmé, ezentúl a Fekete Sas-fogadó szolgált színházul. Az 1840-es években egyre inkább éreztették hatásukat a magyar színészet fejlesztésére hozott központi intézkedések: a vezérvármegye építette Pesti Magyar Színház 1840-ben országos intézménnyé, Nemzeti Színházzá vált, és a mennyiségi fejlődés mihamar minőségi változást is eredményezett. Fővárosi viszonylatban a színészi munkamegosztás teljessé lett, új színjátéktípusok jelentek meg: a romantikus opera, a népszínmű, a politikai vígjáték. Egyszersmind azonban a vidéki színjátszás provinciálissá válásának, szinten rögződésének jeleiről is beszélhetünk. 1842-ben, amikor a Nemzeti Színház operaelőadásain már Erkel Ferenc vezényel, a prózai műsorban Egressy Gábor, Lendvay Márton, Laborfalvy Róza aratja sikereit, Fehérvárott így függetlenedik Szuper Károly színész eddigi igazgatójától: „Vettünk 5 forintért Fekete díszítőjétől holmi elhasznált díszleteket, s 15 forintért ruhatári holmikat egy, a közelben tönkrejutott falusi színigazgatótól.”23 Azok a fiatalok, akik a klasszikus repertoárral való megismerkedést vártákremélték vidéki színészéveiktől, bizony csalódtak. Így Petőfi Sándor is, akit Szuper naplója 1842. november 10-éről szólva említ először Fehérvárott a Párizsi n a p 1 o p ó című francia zenés vígjáték inas-szerepében.2* De a naplófeljegyzéseken lemérhető az idők változása is: Petőfi esténként az olvasókörbe jár híreket hallani, eszmét cserélni, vitatkozni. Egyébként is megélénkült a város kulturális élete: a zenei műkedvelők 1842. november 24-én már Mozart Requiem jére is vállalkoztak. Az 1843-ban alakult színjátszó-társulat jótékony céljai között szerepelt az árva gyermekek felsegélyezése, a tűzvész sújtottak támogatása, Megyeri Károly síremlékének felállítása. Példájukon indulva csakhamar Baracskán is játszottak műkedvelők. 1846-ban Fehérvárott zenepártoló ifjúsági egylet jött létre — és a kezdeményezések sora még korántsem teljes. De a szaporodó kulturális tényezők, fórumok célból, eszközzé minősülnek vissza; addigi vezető szerepüket egyre inkább a politikai értelemben vett érdekegyesítés országosan egységesülő programja, a politikai élet színhelyei és személyei veszik át, előkészítve 1848 polgári forradalmát. Hivatásos színészetünk tehát — megannyi továbbélő gondja-baja ellenére — teljesítette alapvető hivatását: segítette, bontakoztatta az európai haladás és a nemzeti önállósodás népszerűsödő jelszavait.* 22. Honművész, 1837. II. 445.; 1840. II. 567—8. 23. Szuper Károly színészen naplója, 1830—50. (Bp. 1889.) 14—5. (Uj, hasonmás kiadása: Bp. 1975. Színháztörténeti Könyvtár 2.) 24. Ezt az adatot az újabb kutatás is igazgolta, 1. FEKETE S. : Petőíi a vándorszínész, (Irodalomtörténeti Füzetek, 64. I. (Bp. 1969.) 61. A költő nov. 4-én jelentkezhetett a társulatnál: 5-én, 6-án, 8-án súgóként tevékenykedett, mielőtt színpadra lépett. * Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesíehérvári történész ülésszakon, 1971 májusában. 130