Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Kerényi Ferenc: Székesfehérvár magyar nyelvű színészete a XIX. század első felében
szerző, Tokody János ötfelvonásos drámája, A szövetségesek diadalma került színre. Így nem csodálható, hogy 1819-ben már Kisfaludy Károly kereste meg a megyei igazgatást A tatárok Magyarországban című művével, amit további bemutatóinak sora követett, 1824-ig összesen hét (Tatárok, Ilka, Stibor vajda, A kérők, Hűség próbája, Iréné, Kemény Simon). A fenti tényezők miatt azonban az igazgatás törekvése csak felemás módon valósulhatott meg, az eredeti művek és a klasszikusok bizony elvesztek a sűrűn sorjázó fordított lovagdrámák, érzékenyjátékok, vígjátékok bemutató-sorozatában. A műsor tényleges arányainak érzékeltetésére az 1822-es év adatait sorakoztatjuk fel.18 A társulat — januártól decemberig — Fehérvárott és Pécsett összesen 102 előadást tartott, ezen 108 produkció szerepelt. A szerzők nemzetiségi megoszlása jól mutatja a német nyelvű színészettel való szoros kapcsolatot, amely túlmutat a hagyományosnak ismert versengésen: hatásos, közönséget vonzó darabokat kínált és átdolgozásban közvetítette a nyugat-európai klasszikusok néhány alkotását is. A 108 darabból 56 német nyelven író szerző műve, 15 a többi idegen (angol, francia, olasz, spanyol), végül 11 játékdarabot nem tudunk teljes bizonyossággal azonosítani. Ha a ma klasszikusnak számító neveket keressük, akkor világirodalmi listánk így fest: Schiller 4 dráma: Stuart Mária 3, Turandot 2, Fiesco 1, Fortély és szerelem 1, 7 előadással. Shakespeare 4 dráma: Hamlet 2, Otelló 1, Macbeth 1, Makrancos hölgy 1, 5 előadással Metastasio 2 dráma: Themistocles 1, Sámson 1, 2 előadással Goldoni 1 dráma: Két úr szolgája 1 előadással Calderon 1 dráma: Az élet csak álom 1 előadással A klasszikusokról szólva említsük még meg, hogy — Bécsből terjedő színpadi szokásként — az ismert művek paródiái is fel-feltűnedeznek: a műsoron szereplő A bástyái kísértő lélek a Hamlet paródiája volt, Az elátkozott herceg pedig a Turandoté — mindkettőt kétszer játszották, ugyanannyi alkalommal, mint a fonákjára fordítandó darabot. A műsor korszerűsödik — a 108 darabból mindössze 13 öröklődött a XVIII. század végéről; ennyi szerepelt közülük már az 1790 és 1796 között Pest-Budán működött első magyar színtársulat műsorán. Ismét nevekben szemléltetve: Pietro Metastasio, a Mária Terézia korabeli Bécs kedvence letűnőben van a színpadról, helyét a kortárs (1819-ben meggyilkolt) August Kotzebue, a drámaírás rutinos mesterembere foglalta el, akinek népszerűsége minden addigit felülmúlt. 25 darabja szerepelt az 1822-es műsoron, a teljes repertoár 23,1 százaléka! Kotzebue átütő sikere mellett méltánylandó, kezdeti eredményként húzódnak meg az eredeti magyar művek: 11 darab 13 előadásban. Közöttük Kisfaludy Károly vezet 3 alkotással. Az Iréné kétszer, A kérők és a Kemény Simon egyszer-egyszer került színre. A négy Kisfaludy-este (Kotzebue játszottságával szemben 3,6 százalék) azt bizonyítja, hogy az 1819-es lelkes pesti fogadtatás országosan nem általánosítható — az irodalomtörténet idevágó állítása, amely az esztétikai értékrendet helyezi előtérbe, túlzott. A hazai szerzők között Katona József neve villan még elénk, elfeledett Luca széke című vígjátékával. Túlsúlyban az önmaguknak játékalkalmat teremtő színész-írók vannak: Balog István, Déryné, Komlóssy Ferenc. A többiek műkedvelő tollnokok, talentumhiányát, írói gyengeségét csak a jószándék, a nyelvfejlesztés nemes igénye menti : Andrád Elek, Boér Sándor, Tanárky Pál. . . Ugyancsak a színészek adják a fordítói gárda zömét. Komlóssy Ferenc az 1822-es műsorban 7 fordításával van jelen, rajta kívül Murányi Zsigmondnak 3, Horváth Józsefnek 2, Éder Györgynek 1 átültetését játsszák. Ezek a magyarítások többnyire szabad átdolgozások, a színszerűség alapkövetelményét érvényesítik, alkalmazkodnak a társulat adottságaihoz. A játékszíni könyvtárak a vándorlás éveiben kettős sajátos127
