Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Kerényi Ferenc: Székesfehérvár magyar nyelvű színészete a XIX. század első felében
. .hol a színi előadásokon minden függönyök és díszítmények fölhalmozva bőségesen hevertek, most csak puszta falakat láttunk, híre sem volt mindannak, kivéve néhány rongy és léc tördelt darabjai.” Az igazgatás különös gonddal ügyelt a jelmeztárrg, amely több helyről származott. Találunk ruhákat már 1818-ban, a természetbeni adományok sorában is. Kolozsvári ugyanezen évben 1200 forintért megszerezte a budai német társulat jelmeztárát; vásárlási szándékát így jelezte: „szomorú, néző és vígjátékokhoz való magyar, német, görög, római és török ruhák, trikók, kardok, sisakok, talárok, közembereknek való katonai öltözetek, s más ilyfélék lesznek a 15 tagokból álló társaságnak szükségesek.” 1827-es összeírásban rendelkezünk „Tekintetes Nemes Fehér vármegye Játékszíni öltözeteinek jegyzéké”-vei. A két forrás adatai egybevágnak. Valóban gazdag gyűjtemény volt ez. Lajstromunk „Régi magyar”, „Mostani magyar”, „Régi német”, „Mostani német”, „Római”, „Uniformisok”, „Török öltözet” csoportosításban összesen 230 ruhadarab leírását tartalmazza. Női öltözeteket azonban nem — a színésznők jelmeze saját tulajdonukat képezte. Férfijelmezek központi kezelése és beszerzése-gyarapítása lehetőséget adott a legkülönbözőbb színhelyeken és korokban játszódó darabok elfogadhatóan stílusos megjelenítésére. A társulat 1819-es pesti vendégszereplésének méltatásakor a Hazai és Külföldi Tudósítások recenzense ezt írja Kotzebue Octavia című, római tárgyú szomorúiátékának előadásáról: „Szembetűnő volt a teátrumi öltözetek díszessége és drágasága.” Kotzebue másik darabja, A nap szüzei Peruban játszódik, de: „az öltözet megfelelt a játékbeli személyek karakterének.” Ugyanez a vélemény a Zrínyi Miklós halála című Körner-drámáról is: „A játszó személyek díszes öltözetben léptek fel a játékszínre,”i? Hogy az eredeti magyar drámairodalom megjelenítésére térjünk, a Kérők című Kisfaludy-vígjáték főszereplőinek jelmezét például így állíthatjuk össze: Baltafy kapitány — „sötétkék mente, lajbli gazdag aranyozással kivarrva, szürke prémmel” Kgroly, fogadott fia — „sötétzöld kurta mente, lajbli (prém nélkül), nadrág, selyemmel kivarrva” báró Szélházy — „sárga selyemfrakk, bugyogó” Wilhelm, az inasa — „csíkos szövetlajbi, fekete szövetbugyogó” , A vármegyei igazgatás korszakából egyetlen témakört nem érintettünk még, a játszott műsort. A társulat, hogy a színházhoz kösse közönségét, 12 előadásos bérletrendszerrel dolgozott, viszonylag csekély helyárakkal: egy ciklusra a zártszék 8 forint, az első hely 4 forint, a második hely 2 forintba került. Ez a rendszer igen sok bemutatót követelt. A műsorpolitika terén így sajátos, szükségszerű kettősség alakult ki. A bemutatók nagy száma óhatatlanul megkövetelte a német átlagműsor fordítását és játszását, ugyanakkor — az eredeti szándékkal ellentétben — zenés előadásokat is rendeztek a közönség szórakozásigényét kielégítendő. (Ennek az elvnek megvalósításaként szerepelt az elsősorban énekesnőként foglalkoztatott Déryné Fehérvárott.) Az igazgatás legszebb dicsérete, hogy mindennek ellenére tudatosan és állandóan törekedett a nyelvkérdés talaján eredeti magyar drámaműsor kialakítására. Már a megnyitó előadáson, 1818. október 11-én magyar mű, az azóta joggal elfeledett erdélyi 16 * 18 16. Lauschmann Gy. : op. cit. 21. Í7. Hazai és Külföldi Tudósítások. 1819. I. 37. 38. 40. sz. 18. Magyar játékszíni zseb-könyvetske. (Székes-Fehérvár, 1823.) Közölte CENNER is (op. cit. 111—3.), a pécsi adatok kivételével, cím-azonosításai azonban többször önkényesek. 126
