Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Kovács Péter: Székesfehérvár középkori topográfiájának néhány kérdése a XVI - XVII. századi metszetek tükrében
nek elhelyezése, utcavonala csaknem pontosan megegyezik a város végleges felszabadulása után, 1691-ben készült hadmérnöki felmérés rajzával.1!) A hitelesség másik, kézzelfogható bizonyítéka lehet, hogy a bazilikától balra álló gótikus házak egyike ma is áll a püspöki palota gazdasági udvarában, u Egyébként a házak sorából kialakuló utcarend is jórészt megegyezik azzal, amit a város mai képe nyomán feltételezhetünk. Mint erre Fitz Jenő is rámutat említett munkájában, világosan felismerhető a budai kaputól a palotai kapuig vezető, a város közepén megtörő főútvonal, s az északi városrész egymást keresztező utcavonalai is. A déli városban zavarosabb a helyzet, de ennek — úgy tűnik — a rajzoló egyik utólagos tévedése az oka. Valószínűleg felcserélte két háztömb helyét, a kéttornyú templomét — amely a mai székesegyházzal lehet azonos—, és így jóval délebbre kell állnia •— s az egytornyúét. Feltételezésünk szerint a jóval kisebb egytornyú templom talán a Hentel-féle kápolnával azonosítható. A rajzoló — mint mondtuk — jellegzetes épülettömböket örökíthetett meg először, s esetleg csak jóval később — már nem a helyszínen — rögzítette azokat az alaprajzon. De ha a két épület közül az egyikben a Szt. Péter és Pál templomot, a másikban a Hentel-féle kápolnát látjuk, hol van a források által említett, s a más metszeteken mindig szembetűnő királyi palota? A korábbi kutatás —■ nem utolsósorban támaszkodva az ábrázolások elhitető erejére — a bazilikával szemközt, a várost átszelő széles út másik oldalán képzelte a palotát. A francia metszet vizsgálata alapján, úgy gondoljuk, érdemes ezt a feltevést alaposan megkérdőjelezni. Sokkal valószínűbbnek tűnik az az elképzelés, hogy a bazilika-prépostság és királyi palota egyetlen nagy komplexumot alkotott a városon átvezető út keleti oldalán, a székesegyház dombjától az egykori budai kapuig. A nyugati oldalon elképzelhetetlennek tartjuk a királyi szálláshely és palota létezését már csak azért is, mert az a terület legkorábbi adataink, felmérések szerint is a középkor folyamán ugyanúgy hossz- és keresztirányú utcákkal sűrűn tagolt és megosztott volt, mint ma. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy az utóbbi helyen lakhattak a város első ’civil’ polgárai, a királyi udvart és prépostságot kiszolgáló iparosok. A keleti oldalon viszont a felmérések összefüggő, egységes területet jeleznek. Francia metszetünkön egyébként van még egy érdekes dolog a bazilika és a budai kapu közti házakkal kerített nagy teret félúton kerítés osztja meg, ami esetleg valóban jelezheti a világi és egyházi, a királyi és préposti birtok határát. Persze, ez a metszet sem tökéletes. Már eddig is rámutattunk néhány szembetűnő hibájára. Valószínű, hogy a bazilika-prépostság-királyi palota — s tulajdonképpen a szorosan hozzácsatlakozó fellegvár tömbjét összefogó nagy tömeg — ami az egész városnak csaknem a negyede! — nincs rajzilag pontosan rögzítve. Ennek alapján nem nagyon rekonstruálhatnánk István király palotáját, de még a bazilika is eléggé elrajzoltan jelentkezik. Egyetlen egyedi épület rajzát sem fogadhatjuk el rajta hitelesnek, míg egyéb régészeti adatok erről meg nem győznek. Ha a részletek nem is, de az összefüggő tömegeknek az egészhez való viszonya mindenképpen igaznak, vagy legalább az eddigieknél igazabbnak látszik. Még egy apróság: feltűnő az 1691-es hadmérnöki rajzon, s a XVIII. századi beépítésnek a karmeliták telkével való záródásán, hogy miért van a vár déli csücskén, a mai István tér helyén olyan szembetűnő üres térség. Talán erre a kérdésre is választ tud adni francia metszetünk. Ezen a helyen három házból álló összefüggő tömböt jelez, hosszan hátranyuló nagy kerttel. 10. A hivatkozott hadmérnöki rajzok megjelentek: FITZ—CSÁSZÁR—PAPP: Székesfehérvár (Bp. 1966) 22. és 24. 11. A tényleges azonosságot még régészeti kutatással kellene igazolni. 101
