Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Hazai György: Magyar - török diplomáciai kapcsolatok a XV. század végén

megelőző időszakban, amikor aktuálissá vált a békeszerződés ügyének felülvizsgálása, meghosszabbításának előkészítése.4 5

E korszak diplomáciai érintkezéseinek történetét a magyar történettudomány lényegében a magyar, illetve a nyugati forrásanyag, elsősorban a Mátyás-levéltár diplomáciai aktáinak alapján ismerte. Ez az anyag képezte a további összefoglaló munkák és szintézisek alapját.

Török részről hosszú ideig mindössze a krónikairodalom ismert művei szolgáltak támpontul. Ennek alapján tudott volt, hogy 1484-ben török követ járt Budán, ugyanabban az évben, majd 1485-ben pedig magyar követ Konstantinápolyban.5, E források néhány kitétele alapján arra is lehetett következtetni, hogy rövid idő leforgása alatt több alkalommal is fordultak meg követek egymásnál. A krónikairoüalom tehát igen kevés, lényegében csak az események tényét rögzítő közlést tartogatott számunkra.

E helyzetben Fekete Lajos, Tayyib Gökbilgin, Fr. Babinger és N. Radojcic törökországi levéltári kutatásai teremtettek változást.6 Az általuk feltárt levéltári anyag — a Topkai Sarayi Müzesi gyűjteményéből -— új perspektívát nyitott a kutatások számára. Ez az anyag az eddig ismert Mátyás-kori diplomáciai akták török paralelljének számít. Mint ilyen nemcsak új adatoknak a kutatásban való bevonását teszi lehetővé, hanem ugyanakkor hű képe ad a helyzet török vetületéről, a porta aktuális nézőpontjáról, amely a hivatalos udvari történetírás később kompilált és nem kevéssé idealizáló termékei alapján a homályban marad.

A rendelkezésünkre álló török anyag alapján sem tudunk hézagmentes és kimerítő áttekintést adni a korszak diplomáciai érintkezéseinek valamennyi részletéről. Számos ponton tudjuk azonban az eddig ismert képet kiegészíteni, módosítani, lényegesen árnyaltabbá tenni. Szabad legyen a következőkben ezt az anyagot részletesebben bemutatni.

Az iratcsoportban a kronológiai sorrendet szem előtt tartva, Juszuf szendrői bégnek a szultáni udvarhoz küldött jelentéseit kell az első helyen megemlítenünk, öt, tematikailag szorosan összetartozó, időben nem túl nagy periódust felölelő iratról van szó. Ezek időrendbe állítását éppen a tematikai összefüggés, az említett események ismert vagy kikövetkeztetett egymásutánja teszi lehetővé. Az iratokhoz kapcsolódó kronológiai kérdések azonban nyomban diplomáciai érintkezések problematikájához vezetnek.

A Juszuf-levelek több alkalommal említik a délvidéken toborozott magyar sereg elindulásának a törökök által ismert időpontját. Az a mohamedán év dzsemázi, eláhir hónap 20. napja, amely többszöri közlés szerint egy pénteki napra esett. Ez pedig csak az 1486-os esztendőben volt így.

4. Mindez azt is jelentette, hogy ez években rendkívül élénk diplomáciai érintkezés volt a két udvar között, amely a béke éveiben Is folytatódott (FRAKNÖI V.: op. cit. II. 286, 293, etc.); J. D. FESSLER: Die Geschichte des Ungarn und ihre Landsassen V (Leipzig 1822) 427—428; J. von HAMMER: op. cit. II. 287 skk.; J. W. ZINKEISEN: op. cit. II. 500—501; TELEKI J.: op. cit. V. 330 skk., 402 skk.; N. JORGA: op. cit. II. 257—262.

5. J. von HAMMER: op. cit. II. 288.

6. Fekete Lajos anyagát volt szíves közlésre számomra átengedni. Az anyagot egy korábbi tanulmányban már ismertettem: A Topkapu Szeráj Múzeum levéltárának magyar vonatkozású török Iratai. In: Levéltári Közlemények XXVI (1955) 296—295. Ugyanezzel az iratcsoporttal foglalkozott T. GÖKBILGIN egy közleménye is: Korvin Mathias (Mátyás) in Bayezid II. e. mektuplari tercümeleri ve 1503 (909) Osmanli-Macar muhadesinin Türkce metni. In: Belleten XXII (1958) 369—390. Ugyanakkor N. RADO.TC IC a Fr. Babinger által feltárt és a fenti anyag paraleljének tekinthető szerb nyelvű diplomáciai iratokat tette közzé: Pét pisama s kraja XV véka. In: Juznoslovenski Filolog XX (1953—54) 343—367.

8