Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Hazai György: Magyar - török diplomáciai kapcsolatok a XV. század végén

Juszuf ötödik levele ugyanakkor arról tudósít, hogy egy szultáni követ — Szulejmán bég — járt Budán, és Konstantinápolyba visszatérőben szerencsésen meg is érkezett Szendrő várába. Legfontosabb híreit már Juszuf levele is összefoglalja. A szendrői bég jelentését — időnyerés céljából — egy jól működő futárlánccal továbbíthatta a portához. A Szulejmán követ híreit összefoglaló előzetes jelentésből tudjuk meg, hogy a király hamarosan követet szándékszik indítani Törökországba, Jaksich Demeter személyében.

Az 1486-os török követlátogatásról — a követ nevének említése nélkül — magyar forrásaink nem egyértelműen tájékoztatnak.7 Az utóbbi követséget azonban az 1487-es évhez kapcsolják. Ez azonban ellentmondásba lenne a Szulejmán vezette követség által hozott azon hírrel, amely a korabeli diplomáciai gyakorlattal is inkább összhangban levőnek tűnik, hogy Jaksich Demeternek Szulejmán távozása után hamarosan útnak kellett volna indulnia Törökországba.8

A kronológiai ellentmondást esetleg úgy kell feloldanunk, hogy Jaksich Demeter követsége, amelyre valóban sor került, és amelynek során a követet szerb földön meggyilkolták, az 1486 nyarán tett királyi ígéretekhez képest halasztást szenvedhetett.9

A birtokunkban lévő iratcsoportban még két irat foglalkozik Jaksich Demeter követségével. Minden valószínűség szerint mindkettő 1487 második felében íródott. Az egyik Szulejmán bégnek, egy végvári kapitánynak az udvarhoz küldött jelentése, amely Jaksich Demeter követjárása alatt készült. A másik egy Mátyás udvarában működő portai kém jelentése.

Az első irat a délvidéki csapatmegmozdulásokon túl arról tudósít, hogy a magyar udvart nyugtalanította Jaksich Demeter visszatérésének elhúzódása. Ezért gyorsfutárt indítottak, hogy az kapcsolatot teremtsen a már útban lévő Jaksichcsal, és a helyzetet kipuhatolja. Szulejmán bégnek — amint jelentéséből kitűnik — ekkor már tudomása volt az udvar álnok terveiről is, továbbá az e célt szolgáló időnyerési vagy halogatási akcióról, amelyek Jaksich Demeter követségének elhúzódásához vezettek. Levelének egy helye ugyanakkor arra enged következtetni, hogy a török a követség visszatartásával egy esetleges magyar támadás ellen akarta magát biztosítani. Bizonytalanok voltak ugyanis a Kinizsi Pál-féle délvidéki toborzások célját illetően. Juszuf és Szulejmán levelei egyértelműen mutatják, hogy ez rendkívül nyugtalanította a törököt, aki a békére való tekintettel kisebb gondot fordított a balkáni végekre.

7. Mon. Hung. Hist. VI. 123; J. von HAMMER, op. cit. II. 296; TELEKI J.: op. cit. V. 402—404.

8. Megemlítendő, hogy az 1486-os követjárás tényéről — amelyet Leunclavius is megerősít — a török források is szólnak (T. GÖKBILGIN : op. cit 371), ennek kapcsán azonban Jaksich Demeter nevét említik.

9. Feltehető lenne, hogy Jaksich Demeter mégis 1486-ban indult el végzetes útjára, de az áthúzódott az 1487-es esztendőre. A követség törökországi tartózkodásának megnyúlásáról, s ennek kapcsán a magyar udvar bizonyos nyugtalanságáról éppen török forrásaink tudósítanak. A magyar források tanúsága szerint azonban minden jel arra mutat, hogy e követségre az 1487-es esztendőben került sor, s a követ meggyilkolásának híre is ez evben ért el Mátyáshoz. Lehetséges azonban, hogy Szulejmán 1486-os és Jaksich Demeter 1487-es követsége között is járt egy török követ Mátyásnál, s talán éppen ez tette sürgetővé Jaksich Demeter indulását a portához. Természetesen az is lehetséges, hogy Mátyás 1486-ban elállt eredeti elképzeléseitől, és a török követnek adott jelzéstől eltérően másvalakit küldött Konstantinápolyba. 1487-ben választása azonban ismét Jaksich Demeterre esett.

A honi források meglehetősen ellentmondóan tudósítanak ezen évek török követjárasairól (TELEKI I.: op. cit. V. 403—404). Az ezekhez kapcsolódó anekdotikus elemek keveredése is nehezíti az eligazodást. Figyelemre méltó azonban Telekinek a Codex Vatic.-ra támaszkodó egy közlése (op. cit. V. 404), amely szerint Mátyás Paksi vezetésével is indított követséget Konstantinápolyba (1486-ban?). Nem lehetetlen, hogy ezen adat nyújtja a kérdés megoldását.

»