Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Gökbilgin, Tayyib: Székesfehérvár 1543. évi elfoglalása és a magyarországi török fennhatóság korának kérdéséről
A támadást a kora reggeli sűrű köd nagymértékben segítette elő. Amikor a támadók a vár közvetlen közelébe értek, rohamukat az összes török ágyú támogatta. A hosszú harc folyamán a szultán állandóan imádkozott, amig a biztos győzelem, a várba való bevonulás híre hozzá el nem érkezett. A harcosokkal együtt a vezérek és tisztek is bevonultak a várba, A belső vár kapuját azonban a védők nem nyitották ki A szemtanú Dzselálzáde krónikás szerint a belső vár kapuja előtt rengeteg volt a veszteség, különösen a védők soraiból, a hullák magasan halmozódtak fel. Ezen a napon a törököknek a vár azon részét sikerült elfoglalniuk, amelyek később Beslu városnak, azaz Ötös városnak (az u.n. Budai külváros) nevezték. A második napon, szeptember 3-án pedig azok a harcosok is, akik a belső várban még tartani tudták magukat, kegyelmet kértek és megadták magukat. A szultán a német és az olasz származású várvédőknek kegyelmet Ígért, a magyaroknak azonban nem, mivel azok régebben Zápolyai János pártján voltak, majd Ferdinándhoz pártoltak. A magyarok megtudván Szulejmán elhatározását, kegyelmet kértek tőle, és adófizetést Ígértek neki. A szultán kegyelmet adott, és megengedte a nagy templomban vallásuk gyakorlását, sőt saját házaikban is lakhattak. Az elfoglalt Székesfehérvár, stratégiai helyzeténél fogva, a budai ejalet egyik szandzsákja lett. Szandzsák bejévé évi hatszázezer akcse fizetéssel Ahmed bejt, a budini bejlerbej testvérét nevezték ki. A vár őrizetére ezer janicsárt és háromezer jerlükült, azaz helybéli katonát rendeltek.* * Ezen előadás elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon 1969 májusában.
