Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Gökbilgin, Tayyib: Székesfehérvár 1543. évi elfoglalása és a magyarországi török fennhatóság korának kérdéséről
nemzeti királyt trónusára visszaültette. Nem kívánta tőle cserébe, hogy az oszmán birodalomhoz csatlakozzék. Ez a helyzet nem is változott János király 1540-ben bekövetkezett haláláig. A nagy uralkodó és a magyar király közötti ezen viszonyt híven tükrözi egy — eddig ismeretlen — oklevél, egy olyan irat, amelyet a Fényes Porta és Ferdinánd között 1533-ban kötött béke előtt János király Ibrahim pasa nagyvezérnek küldött. 2 Amikor azonban a magyar király 1540-ben Budán meghalt, megváltozott a török politika Magyarországgal szemben. Már sem a szultán, sem a divan-i humayun nem remélhette ugyanis, hogy az ország és a királyság biztosítani tudná a Habsburgok ellen önálló létét, sőt a németek könnyen eljuthattak volna az Aldunáig, ahol megtámadhatták volna a balkáni török területeket. Így tehát az oszmán birodalom Budán túl, a Duna felső részéig volt kénytelen határát kiterjeszteni. Ily módon Buda vára 1541-ben török hadsereg harmadik felvonulásának színhelyévé vált, és azt a török csapatok el is foglalták. Fel kellett azonban rövidesen ismerniük a törököknek azt a tényt, hogy nem elég a tartós sikerekhez Buda elfoglalásával ejaletet létesíteniük. Az új tartományt stratégiai szempontból más várakkal és a hozzájuk tartozó területekkel is biztosítaniuk kell. így érthetjük meg az 1543. évi hadjárat megindítását. Azt is tudnunk kell, hogy az 1541. és 1543. évi hadjáratok idején Nagy Szulejmánra és a divánra nagymértékben hatott a francia diplomácia. A franciák kérése az volt, hogy a iörök hadsereg vonuljon a császár ellen, a török flotta pedig vonuljon fel a Földközi-tenger nyugati részére, hogy I. Ferenc francia király ellen tudjon állni török segítséggel a császár flottájának. A francia—török diplomáciai tárgyalások eredményeképpen 1543 tavaszán, a Közép-Európa felé induló szárazföldi haderővel egy időben indult meg az oszmán—török flotta is Barbaros Hayreddin pasa főparancsnoksága alatt. Szüle.’mán az 1543. évi, immár tizedik hadjárata során elfoglalta Esztergom várát, lerombolta Tatát, majd Székesfehérvár ostromára került sor. Székesfehérvárt a török krónikák Üstolni Belgrad néven emlegetik. Az ostrom már augusztus végén kezdetét vette, a szultán sátrát az otag-i humavun-t azonban csak szeptember 3-án helyezték el a várral szemben levő dombra, ő is akkor jelent meg először a vár alatt. A várat különféle alakulatok vették körül. Elsősorban Kapi-Kulu katonák és janicsárok. Az anatóliai hadak élén Ibrahim pasa bejlerbej, a ruméliaiakén Ahmed pasa bejlerbej, későbbi nagyvezér állt. Pecevi leírása szerint a nagy mező közepén emelkedő várat mocsaras nádassal övezett tó vette körül. A tavat nem lehetett átúsztatni. A vár közepén magas templom állt, amelynek déli részéhez csatoltan egy óriási kupola alatt nyugszanak a magyar királyok. Már a szultán érkezése előtt válogatott csapatot küldtek ágyukért Budára, Ibrahim pasa vezetésével. Az ágyuk helyét azonban már előbb elkészítették. A hathatós ágyúzásra a vár falain hamarosan rések keletkeztek. Huszrev pasa — azt hívén, hogy az ágyúzás következtében keletkezett rések eredményes támadást lesznek lehetővé — augusztus végén csapataival támadást intézett a vár ellen. A vár védói azonban ezt a támadást meghiúsították. Huszrev pasa sikertelen vállalkozása következtében török részről sokan vesztették életüket. Ezért az ágyúzást tehát öt-hat napig tovább kellett folytatni. 1343 szeptember 2-án az általános támadás sikere szempontjából nem volt közömbös Nagy Szulejmánnak azon intézkedése, hogy a zsákmány azé, aki azt magának megszerzi. 2. Topkapi Saray Arzivi Nr. 3942. 38
