Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Hazai György: A "Tarih-i Ungurus" (Magyarország története) feldolgozásának kérdése
Hazai György A TARIH-I UNGURUS (MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE) FELDOLGOZÁSÁNAK KÉRDÉSE Bevezetőül szabad legyen előrebocsátanom hogy előadásom sokkal inkább munkabeszámoló, semmint lezárt tudományos eredmények foglalata. Amint majd vázolni fogom, a kutatás mai pontján egyelőre csak bizonyos problémák felvetésére, lehetőségek megcsillantására van lehetőségünk. A felvetett kérdések végleges megválaszolását további kutatásoktól várhatjuk. A középkori magyar krónikakutatás hosszú évek, szinte évtizedek óta a lezárt terrénum állapotát mutatja. Látszólag joggal, hiszen a rendelkezésre álló forrásanyag tudományos megrostálása befejezést nyert. Az előrehaladás csak egy-egy csekély részlet tisztázásában mutatkozik. Gyökeres fordulatot a régi, még nyitott problémák végleges megválaszolását és a problémakör újabb kiszélesülését csak új források felfedezésétől várhatnánk. A XII-XIV. századból fennmaradt magyar krónikák, Anonymus és Kézai Simon: Gesía Hungarorum c. művének, továbbá a Képes Krónika kutatása nyomán már korábban is világossá vált, hogy korántsem e műveket tekinthetjük a középkori magyar krónikairodalom kezdeteinek. Az egyes művek összehasonlító elemzése nyomán világosan bontakozott ki, hogy e művek szerzői néhány, a XI-XII. századból származó, azóta sajnos elveszett forrást is felhasználtak munkájukban. A kutatás mai stádiumában — ha a rekonstrukció szinte minden lépését problémák sora kiséri is — legalább öt-hat ilyen elveszett, de a későbbi krónikákban továbbélő korai mű bontakozik ki előttünk. Továbbra is nyitott azonban annak a kérdése, hogy a kikövetkeztetett művek egy korábbi ősforrásra, egy ún. «ős-krónikára» vezethetők-e vissza vagy sem. Nagyon valószínű, hogy e problémák kutatásában csak újabb középkori források előkerülése esetén várhatnánk komoly fordulatot. Erre pedig igen kevés a remény. A magyar középkor írásos emlékanyaga, amely Buda, Székesfehérvár, Esztegom és más magyar városok többszöri pusztulása, irodalmi és levéltári kincseik megcsonkulása után hagyományozódott ránk, többszörös rostán ment keresztül. így újabb terjedelmes emlékek előkerülésével aligha számolhatunk. Haladást talán a peremországok egykorú illetve későbbi irodalmának alaposabb megrostálásától várhatnánk. Előadásomban éppen e vonatkozások egy érdekes lehetőségéről, az oszmán-török nyelven írt Tarih-i Ungurus, azaz Magyarország története c. munkáról szeretnénk számot adni. Bevezetőül szabad legyen elmondanom, hogy e XVI. századi krónika felfedezése tulajdonképpen a jeles magyar orientalista, Vámbéry Ármin nevéhez fűződik. A XIX. sz. ötvenes éveiben tett konstantinápolyi útja során fedezte fel és vásárolta meg ezt az unicum-kéziratot, amelyet azóta, az ő ajándékaként, a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Könyvtára őriz. Vámbéry Ármin nem elégedett meg a könyv megszerzésével és Magyarországra való juttatásával. Egy rövid cikkben fel is hívta a magyar tudósok figyelmét erre az érdekes történeti forrásra, amelynek lefordítására és tudomá31
