Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Csomasz Tóth Kálmán: XVI - XVII. századi zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai

összesen nyolc nótajelzés mellett további hat, Balassi-strófában írt nótajelzés nélküli ének magas aránya. Ez a tizennégy dallam együttvéve — persze a fent említettől eltérő anyaggal — szintén az énekek felét teszi ki. A Balassihoz kapcsolódó formák ilyen mértékű használatával Wathay korának verselő gyakorlatát követi, már csak azért is, mivel a 6 + 6 + 7 szótagból felépített tizenkilences nagysorok kombinációja, ez a nyugati eredetű forma411 az un. Balassi-strófában a XVI. század utolsó negyedétől jó évszázadon át a „históriás” tizenegyes és tizenkettes társaságában a magyar versírók legkedveltebb formaképlete volt.

Annál feltűnőbb zenei vonatkozásban, hogy ebben a sok szövegi kapcsolatban bizonyára igen gyakran használt versszakformában egyetlen, folyamatos szóbeli praxisra valló és ép alakban megőrzött dallamunk sem maradt fenn.42 Az 1651-i Cantus Catholici-ban található háromsoros dallam ugyanis valójában nem erre a formára készült, hanem a jóval korábbi négy nagysoros Hunyadi János história (1560) harmadik dallamsorának elhagyásával készített redukció.43

A versszakformák variálása, kontaminációja, az egyes sorok kihagyása vagy betoldása, szótagszámuk bővítése vagy csökkentése gyakori jelenség a kor ismert dalamanyagában. A Balassi-strófát illetően az egyetlen, egykorú vershez kapcsolódó dallam feltételezhetően Illésházi István „Forog a szerencse” kezdetű 1604-ben írt szövegére készült,44 és egy XVIII. század végi pozsonyi kéziratos evangélikus melodiáriumban45 „ Eltévedtem mint juh” szöveggel 46 maradt fenn.

41. Legrégibb ismert előzményei: 1. Peter Herbert (1535—4571) „Der milde, trewe Gott” kezd. jambikus lejtésű, tiszta Balassi-formát (3x19) mutató éneke, melynek J. ZAHN közölte dallam: Die Melodien der deutschen Evangelischen Kirchenlieder, I—VI. Gütersloh, 7190/a sz. az uo. 8234 sz. 3. genii zsoltár redukált variánsa: 2. a genfi zsoltárfüggelékben Simeon énekének (Or laisses Créateur szöv. Cl. Marot-tól, 1539!) két dallama, 1539-ből, 111. 1542-ből : 3. a genfi zsoltárkönyvben Cl. Marót legkésőbb 1536-ban írt 3. zsoltára ; utóbbiak két-, ill. négy nagysor kombinációját mutatják. A legkorábbi ismert előzmény tehát a formával való megismerkedés szempontjából feltételezhető hazai kapcsolatok tekintetében 1536-ig vezetnek. A forma még régibb előzményei azonban a XII. századi német Mlnnesang-ig követhetők; a 6 + 7-es alapkombináció pedig valószínűleg a francia alexandrinus vers nőrímű változatából vezethető le. Vö. „Gabez, sire Gerins! dist l’emperere Charles” — Pélegrinage de Charlemagne-ból. Lásd TURÓCZI—TROSTLER J. : A Balassi-versszak történetéhez. Egyetemes Phil. Közlöny (1941) 294—295. — A genfi Psaltériumban egyébként is feltűnően sok az ilyen tripartitus felépítéstű strófaalak; legrégibb köztük Matthieu Greiter 1525-ből származó, eredetileg a strasbourg-i német ágendáskönyv (Teutsch Kirchen Ampt) egyik szövegét (Es sind doch selig alle, die) hordozó dallama, melyre később a 68. genfi zsoltárt, az ún. „hugenotta Marseillaise”-t énekelték Th. de Béze szövegével. Ez négyszer 8+8+7 szótagos felépítésű. Mivel azonban magyar verselőink, pl. Nagybánkai Mátyás, az 1560-ban készült Hunyadi-história szezője, akkor még a genfi zsoltárokat aligha ismerhették, a forma valószínűleg más csatornákon át érkezett hozzánk és ihlette meg a magyar költőket. L. CSOMASZ TÔfTH K. : Das Urns ing en einer berühmten deutschen Singweise in Ungarn, Studia Musicologica (Bp. 1969) Szabolcsi-emlékkönyv,

42. A forma redukció vagy kitágítás után elérhető applikáció« technikájának lehetőségeit jól szemlélteti RM'DT I 190. és 191. dallamának összehasonlítása; előbbi az utóbbi redukciójának, utóbbi az előbbi kitágításának fogható fel.

43. Cantus Catholici 1651, 112 (Ö dicsőült szép kincs) és 165. 1. (Meg ne fegy engemet). Lásd Papp Géza, RMDT H TASfl. sz. A redukcióra nézve lásd Gsomasz Tóth, RMjDT I 28. sz. jegyzet, 443.

44. A magyar irodalom története II (Bp. 1964) 35. Kocsi Csergő Bálint a Narratio brevis-ben arról ad hírt, hogy 11. versét a gályarabok 16715-ben a kapuvári börtönben énekelték.

45. Az Ev. Egyetemes Egyház levéltárában, jelzete VI. 10. Mikrofilmje az MTA könyvtárában,: A 1029/111. jelzet. Keletkezését Mályusz Elemér az 1890 körüli időre teszi. Lehet korábbi is, annyi azonban bizonyos, hogy 1774 utáni, mert a dallamalakok többsége a debreceni hangjegyes énekeskönyvek hatását árulja el. Tartalma 223 dallam, köztük 103 genfi zsoltár.

46. Az evangélikus egyházi hagyomány a verset Petrőczy Kata Szidónia művének tartotta, a költőnő verseinek kritikai közlésében azonban nincs benne. Lásd HARSÂNYI I,—GULYAS J. : Petrőczy Kata Szidónia versei (ItK 1915) 190—2)06, 311—327, 445—457.

164