Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Csomasz Tóth Kálmán: XVI - XVII. századi zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai

A leghitelesebbnek látszó Balassi-formájú dallam azonban — igen régi stílusú, talán XVI. századi eredetű szövegével47 — a népzenéből került felszínre Kodály Zol­tán gyűjtőmunkája során.48 Ehhez hasonló szerencsés leletek még ma is akadnak és amíg a régi dallamokat ismerő és éneklő falusi öregek végkép ki nem halnak, még holnap is akadhatnak. Holnapután azonban már alig. így találta meg néhány éve Kiss Lajos a szerémségi kis magyar népsziget egyik falujában, Harasztiban Csemeki Máté „Magasztallak én tégedet” kezdetű XVII. századi énekének eddig ismeretlen, jó három­száz éve lappangó szép dallamát,49' amelyről azt is könnyen megállapíthatta, hogy rokonságban van egy ismert erdélyi népi dallammal.5® A Hunyadi-ének négy nagysoros felépítésű teljes alakjával szemben, melynek dallama AA5vBA architektonikájával már az ún. új magyar népdalstílus előfutárá­nak tekinthető, mind a két említett három nagysoros, tehát Balassi-formájú dallam a bar-forma AAB képletét mutatja. Valószínűleg ez az építkezésmód jellemezte az egykorú használatban élt 3xl9-es dallamainkat. Mivel nagyobb lélegzetű zenei formákról és műfajokról ebből a korból nemcsak Székesfehérvár, de az egész magyar művelődésterület vonatkozásában sem maradtak fenn emlékeink, még csak azokról a közvetett, másodlagos forrásokból megismerhető hangszeres dallamokról kell megemlékeznünk, amelyek itt-ott egykorú külföldi51 és hazai52 53 táncdallam-gyűjteményekben találhatók. A XVI. és XVII. századból fennma­radt ilyen magyaros táncdallamokat összefoglalóan „ungaresca” névvel szokás jelöl­ni.63 Többnyire stilizált alakban, egymáshoz kapcsolódó két változatban szólalnak meg: az első alak mindig páros, a „Proportio” elnevezésű második alak páratlan ütemű. Ennyi az, amit mai ismereteink: a fennmaradt emlékek és a segítségükkel fel­használható analógiák alapján Székesfehérvár török hódoltságkori életének zenetör­téneti vonatkozásairól el lehet mondani. Ki tudhatná ma már azt kielemezni, hogy itt és országszerte akárcsak tudat alatti emlék formájában is mi olvadt bele ezen felül a török hódítókkal való másfél évszázados együttélés akusztikus élményeiből a későbbi idők írástalan nép- és tánczenei anyagába és gyakorlatába? Az ilyen hatások kétség­telenek, de alig mérhetők. Annyi azonban kétségtelen, hogy amint egykor „az elnép­telenedett Aquincum központi fűtéses, mozaikos házainak romjaiból a barbárok épí­tettek maguknak kalyibákat, vagy amikor Szent István székesfehérvári templomának, Nagy Lajos és Mátyás visegrádi palotáinak romjaiból a XVIII. században fundamen-47. Kodály Zoltán a szöveget a Vásárhelyi Daloskönyv ,,Oh gyönyörűséges” kezdetű darabjával (2©/b—2&b lev.) hozta kapcsolatba. Lásd RMDT I. 236. szöv. jegyzet, 700. 48. RMDT I 236. sz. dali. jegyzet. 59»8—-509. és dallamtáblázat, uo. ©00—600. * 4(9. KISS L. : Zenetörténeti emlékek a szlavóniai virrasztó énekekben, Ethnographia (1966) 153—207. A dallamra vonatkozó adatok a 178.. maga az ének 19. sz. a. 204—206. lapon! — Lásd még: RMKT XVII. sz. V. kötet. A szombatosok költészete (Bp. 1969) 00. és 91. sz., nótajelzés mind­egyiknél: Magasztallak én Istenem, Uram és Atyám. 50. ,.Valamennyi búzaszál van vig aratáskor”, Bartók—Kodály, Erdélyi népdalok (Bp. 1921) 71. sz. 51. Lant- és orgonatabulatura gyűjtemények Lublini Jánostól, Wolf Haeckel-től, Jakob Paix-tól, Agust Nörmigertől, Phalesiustól, stb. Lásd SZABOLCSI B.: A XVI. század magyar tánczenéje (számos hangjegypéldával) először (Bp. 1954) újabban: A magyar zene évszázadai I (Bp. 1959) 159—208. 52. Lásd SZABOLCSI B. : A XVII. század magyar világi dallamai (1950). A magyar zene évszázadai I (Bp. 1959) 283—372. a 292, laptól 107 dallamra terjedő példatárral. Fő forrásai: a Kájoni-kódex, a Vietórisz-kódex, a lőcsei virginálkönyv, a Stark-féle soproni virginálkönyv, stb. — SZA­BOLCSI G. : A XVn. század magyar főűri zenéje c. nagy tanulmánya (1928) részletes leírással szolgál a főúri rezidenciákon és a tábori zenében használatos hangszerekről is. Lásd op. cit. (1959), 211—280. 53. Az elnevezés ebben a formában először Jakob Paix 1583-ban megjelent orgonatabulaturás könyvében fordul elő. A külföldi szerzők készítette „magyaros” táncdarabok más elnevezéseit lásd az 51. jegyzetünkben idézett mű dallampéldáinál. 165

Next

/
Oldalképek
Tartalom