Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Rázsó Gyula: Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Az 1601. és az 1688. évi ostrom

a fontos átkelőhely már felszabadult, és Eger legénysége is letette a fegyvert. Most már egyszerűen nem volt szükség arra, hogy Székesfehérvár felszabadításáért komolyabb áldozatokat hozzanak. A város elfoglalása szerepel 1686-tól minden év haditervében,52 de csak blokádra kerül sor, joggal arra számítottak, hogy a fehérvári őrség követni fogja annyi más török csapat sorsát, és mihamarabb kapitulál. A fehérvári törököket azonban keményebb fából faragták, mint 1602-es keresztény elődeiket. Látták, hogy helyzetük egyre kilátástalanabbá válik, de még mindig reménykedtek, és egyre-másra küldözték hírvivőiket a Belgrádban álló nagyvezírhez, amelyben segítséget kérnek.53 Ugyanakkor Ahmed várparancsnok és a janicsár aga a védelem lelkei, erélyesen elnyomtak a váron belül minden defetista kísérletet.

1688. május 6-án végre valamennyi fehérvári török belátta, hogy nincs más út, csak a fegyverletétel. Lipót császár nagylelkűnek mutatkozott és a személyében és vagyonában egyaránt szabad török őrség május 10-én elhagyta a várost.54 S ez véget vetett Székesfehérvár egy másfél évszázados, nehézségekkel és viszontagságokkal teli, változatos korszakának.*

52. FRAKNOI: op. clt. 1»; SEBESTYÉN: op. cit. 16; RODER VON DIERSBURG: op. cit. I. 143; BREIT: op. cit. 344—345., 352.

53. SEBESTYÉN: op. Cit. 23—24., 26., 36.

54. Ibid. 45—50.

•Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon IS6» májusában.

156