Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Rázsó Gyula: Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Az 1601. és az 1688. évi ostrom
nek is mesterségükhöz, nagyobb feladatok ellátására azonban sem egyéni hibáik, sem gyenge lábon álló tekintélyük nem teszik alkalmassá. Ehhez járult még a soknemzetiségű császári hadseregben állandóan kisértő torzsalkodás és egyenetlenség is. A tizenöt éves háború alatt csak néhány kielégítő képességű hadvezért találunk császári részről, az 1600-ban már nem élő Mansfeldet és Pálffyt — akinek egyébként mivel magyar volt, nem igen állt módjában nagyobb seregtestek élén bebizonyítania képességeit — Székesfehérvár első felszabadítóját és megoltalmazóját, Ph. Mercoeur lotharingiai herceget és alvezérét, a már említett Russwurmot. összefoglalva: a császári harsereg tipikusan taktikai jellegű, szinte kizárólag nyílt ütközetekre alkalmas hadsereg volt, amely elsősorban vezetési és ellátási nehézségei folytán stratégiai feladatok megoldására szinte teljesen alkalmatlannak bizonyult. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a katonai válság már nem sokáig tart, Németalföldön, Orániai Móric vezetése alatt már alakulóban van az új típusú zsoldos hadsereg, amely a későbbiek során szinte ugrásszerűen előreviszi a hadművészet fejlődését.18 19 A török harsereg egészen más alapokból kifejlődő, más modellű hadsereg volt. Benne érte el fejlődésének csúcsát a steppelakó, nomád népek több évezredes katonai öröksége. Könnyű irreguláris lovas és gyalogos tömegeivel, mozgékony, fegyelmezett, de átütőerőben a nyugateurópai lovasság mögött messze elmaradó reguláris lovasságával, s zárt rendben harcoló — ez újdonság a pusztai népek történetében — puskás, de teljesen defenzív jellegű lovasságával, amelyhez a kor legmagasabb színvonalán álló ostromtechnika és tüzérség is járult, a török hadsereg tipikusan hadászati feladatok megoldására alkalmas, harcászatilag viszont erősen sebezhető hadsereg volt. A hadászati sikerek eléréséhez döntően járult hozzá természetesen az is, hogy az erős központi hatalom hosszú ideig biztosítani tudta a hadsereg egységes vezetését, továbbá hadkiegészítését és ellátását. Ez utóbbi még a hanyatlás szakaszában is kivívta a pártatlan, sőt pártos szemlélők bámulatát.20 A félnomád török fajú törzsek állandó beáramlása, s a hadkiegészítés szempontjából a maga korában kiválónak mondható török közigazgatás pedig a kortársak számára szinte mesébe illő nagyságú hadsereg kiállítását tette lehetővé. A kél egymástól gyökeresen különböző típusú harsereg hadműveletei rendkívül érdekesek a hadtörténész számára. Ez az utolsó alkalom ui. a hadtörténelemben, hogy más modellű, de többé-kevésbé azonos harcértékű seregek összehasonlítására nyílik 18. Közülük számunkra a Székesfehérvárt felszabadító Mercoeur személye a legérdekesebb. Ld. bővebben: MONTREUX, E.: Histoire générale des troubles de Hongrie. (Paris 160«); BUSSLË, R. : Histoire de Filipe Emanuel de Loraine duc de Mercoeur. (Cologne 1689) ; DES LONGRAIS, F. J. : Le Duc de Mercoeur. (St Briane 1895) : FEHRENTHEIL—GRUPPENBERG L. : Mercoeur lotharingiai herceg magyarországi szereplése. HK. 1937; GYÖRY J.: A kereszténység védőbástyája. Magyarország képe a XVI. századi francia irodalomban. (Bp. 1933) 54—55. Győri állítása szerint: Mercoeur „Rossz hadvezér, stratégiai műveltsége másodrangú és inkább apró speciális ismeretekkel rendelkezik. . . Nincs rend a hadseregében. Terv nélkül dolgozik és rosszul védi magát. Mindig meglepik. Nem körültekintő.” (op. cit. 54) A bírálat túlságosan szigorú; olyanokat ró fel Mercoeur hibájaként, amelyekben kora valamennyi hadvezére — a hadseregek gyenge teljesítőképessége és fegyelmezetlensége folytán — osztozott. Székesfehérvári tevékenysége viszont, amint ezt a későbbiek során látni fogjuk, mind stratégiai, mind taktikai szempontból nagyon eredményes volt. 19. Ld. bővebben: HAHLWEG, W.: Die Heeresreform der Oranier und die Antike. (Berlin 1941). ROBERTS, M. : Gustavus Adophus. A history of Sweden 1611—1632. Vol. 2. (London— New York —Toronto 1058) 169—304. 20. ,,Sed nihil aeque mirabile est quam summa militaris imperii observantia, nam profunda et vorticosa tranant flumina, abrupros superant montes, iussi per aequa et iniqua eunt praecipites, non vitae sed imperii memorem pervigilae inediaeque tolerantissimi nulla in castris seditio, nullus tumultus.” ENS, C.: Rerum Hungaricarum Historia. (Coloniae Sgrippinae 1604) Sumpt. W. Lutzenkirch, 99. 149
