Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Rázsó Gyula: Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Az 1601. és az 1688. évi ostrom

gát bizonyítja, hogy hazánk első fővárosa volt. Buda birtoklása nélkül, Székesfehérvárat sem lehetett megtartani, mivel a budai helyőrség és az ellenséges főerők délről vagy keletről indított támadása állandóan bekerítéssel fenyegette a várost.

Székesfehérvár hadászati fontosságát mutatja, hogy a város ellenséges kézre kerülése — Buda utánpótlási vonalainak — (a Pécs — Buda országút, s főleg a Duna vonalának) elvágását eredményezte. S nem véletlen, hogy a budai törökök Székesfehérvár 1601-es elvesztését úgy tekintették, „mintha Buda jobb karját vágták volna le”, s azonnal mindent elkövetett visszaszerzésére,5 6 Mercoeur herceg, a császári hadvezér pedig a város felszabadítása után azonnal Dunaföldvárig nyomult előre, s így kijutott, a Magyarország birtoklása szempontjából oly fontos Dunához.

Székesfehérvár hódoltságkori katonai története alátámasztani látszik fejtegetéseinket. Már a XVI. században történtek — jóllehet sikertelen — kísérletek a város felszabadítására, s e fontos vár megszerzése, illetve megtartása, a 15 éves háború egyik leglényegesebb hadászati kérdése. Jelentős helyet foglal el a vár felszabadítása, az 1683-ban meginduló felszabadító háborúk hadászati tervezésében is.6

A jelen tanulmány szűkre szabott keretei között természetesen nem léphetünk fel azzal az igénnyel, hogy Székesfehérvár törökkori hadtörténete fontos kérdését akár csak érintsük is. Ezt annál inkább alá kell húznunk, mivel jelentős kiadatlan dokumentum nem áll rendelkezésünkre.

Elöljáróban megkíséreljük, hogy Székesfehérvár 1601—1602. katonai történetével kapcsolatban a török és az osztrák, ill. nyugat-európai hadsereg és hadművészet néhány sajátos vonását elemzés alá vegyük, majd Székesfehérvár 1688-i végleges felszabadulásán keresztül a szembenálló felek erőviszonyaiban nem egészen egy évszázad leforgása alatt végbement nagy horderejű változások okait és némileg következményeit is felvázoljuk.7

Magából a 15 éves háború problematikájából kell kiindulnunk. Bár a háború mind történeti, mind hadtörténeti szempontból jelentős, emellett tekintélyes mennyiségű és használható kiadott és kiadatlan forrás áll rendelkezésünkre, a kutatók sem nálunk, sem külföldön nem fordítanak rá kellő gondot. Olyannyira, hogy a háborúnak, Breit gyenge színvonalú komplikációjától eltekintve, még csak pozitivista eseménytörténeti feldolgozása sincs.8 9 Az osztrák Loebl nagyszabásúra tervezett monografikus feldolgozása már a második kötetnél, a háború második évében abbamaradt.8 A magyarázatot talán abban találhatjuk meg, hogy a XVIII—XIX. század logikusabb, szabályszerűbb háborúhoz szokott hadtörténetírói idegenkedtek a tizenöt éves háború kiismerhetetlen zűrzavarától, s úgy gondolták, mivel a háború nem bővelkedik látványos,

5. Id. GÖMÖRY G. : Székesfehérvár visszavétele 1601-ben és újbóli elvesztése 1602-ben. HK (1892) 600. A tanulmány mindmáig Székesfehérvár 1601—2-i hadtörténetének egyetlen számottevő feldolgozása.

6. Ld. bővebben: Die Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoye. Hrsg. v. d. Historischer Abtheilung des Kais. u. Kön. Generalstabs. (Wien 1887) Bd. 1. 128—133. RÖDER V. DIERSBURG, PH: Des Markgrafen Ludwig Wilhelm von Baden Feldzüge wider die Türken. (Carlsruhe 1839) Bd. 1. 7—19. SEBESTYÉN J.: Székesfehérvár föLszabadulása a török uralom alól. 1688. május 19. (Székesfehérvár 1929) 7—12., 16., 27—20. FRAKNÓI V.: XI. Ince pápa és Magyarország felszabadulása a török uralom alól. (Bp. 1886) 69., 81., 190—191.

7. A hadügy fejlődésére a XVI—XVII. században ld. elsősorban: DELBRÜCK H.: Geschichte der Kriegskunst in Rahmen der politischen Geschichte. (Berlin 1908) Bd. 3., RAZIN, E.: A hadművészet története. (Bp. 1965) 3. köt., OMAN, CH.: The art of War in the XVI. Century. (London 1923). Az egyetemes és a magyar hadművészet története, összeáll, a Hadtörténelmi Intézet munkaközössége. 1. köt. (Bp. 1959), PERJÉS G.: Mezőgazdasági termelés, népesség, hadseregélelmezés és stratégia a XVII. század második felében. (Bp. 1963) uo. Zrinyi és kora. (Bp. 1965).

8. BAnlAKY (BREIT) J. : A magyar nemzet hadtörténelme. 14. rész. A török hatalom hanyatlása. Miksa, Rudolf és a Báthoryak háborúi. 1567—1604. (Bp. 1940)

9. LOEBL, H. : Zur Geschichte des Türkenkrieges von 1593—1606. Bde 1—2. (Prag 1899).

146