Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Berkovits Ilona: A későközépkori könyvkultúra Székesfehérvárott

Metropolitana tulajdonát képező Missale alkotják Kálmáncsehi hiteles könyveit. E négy hiteles, Kálmáncsehi címereivel ellátott kódex mellett, az ő tulajdonának vélnek egy, a Széchenyi Könyvtárban őrzött kis francia Imakönyv töredéket (Cod. med. aev. 136), noha e töredékben sehol nem található Kálmáncsehi tulajdonára utaló bejegyzés vagy címer. A hagyomány azonban annak tartja, lehet, hogy erre vonatkozó bejegyzés a töredék rég elveszett másik részében volt.

Kálmáncsehit, miként említettük, jeles könyvgyűjtőként, kiváló bibliofilként tartja nyilván a tudomány. Elsősorban a művészettörténészek, tekintve, hogy négy kódexe kifejezetten a magyar udvari reneszánsz művészet fontos megnyilatkozása. A kódexek felsorolásakor láthattuk, hogy mindegyikük kifejezetten egyházi és vallásos célokat szolgált. Humanista írók, antik szerzők, ókeresztény egyházatyák műveit, avagy krónikákat egyáltalán nem találunk Kálmáncsehi könyvei között. Kódexei a szokványos vallásos és liturgikus szövegeket tartalmazzák; de díszítéseik — egyes Corvináktól eltekintve — hazai viszonylatban szinte páratlanok a maguk nemében. Kálmáncsehinek minden bizonnyal nem a könyvgyűjtés, vagy könyvtár létesítése volt a célja, hanem az általa használatos liturgikus könyvek minél gazdagabb díszítése. Mátyás Corvinái néhány kivétellel mind nagyobb méretűek, s ezeknek is legnagyobbrészt csak a címlapjuk díszített.

Kálmáncsehi három külföldön őrzött kódexének mérete kisebb, viszont rendkívül gazdagon díszítettek. így a Párizsban őrzött 170 lapot tartalmazó, s nem egészen 21 centiméter (207 X 155 mm) magas kódexének 119 lapja díszített és ezek között 37 gazdag lapkeretdiszítés található. Mint érdekességet meg kell jegyezni, hogy ez a korábban Londonban, Chester Beatty magángyűjteményében, s jelenleg a párizsi Nemzeti Könyvtárban őrzött Kálmáncsehi kódex részletes leírása immár kétízben is megjelent a művészettörténeti irodalomban. Fraknói Vilmos és Teodor Gottlieb a bécsi Nationalbibliothek könyvtárosa közölte először, majd Jean Porcher, a párizsi Nemzeti Könyvtár kézirattárának volt vezetője.i Fraknói és Gottlieb nyilvánvalóan abból a szempontból indultak ki, hogy London távolabb van, mint az ausztriai Lambach, vagy Bées. De a sors iróniája, hogy a Bécsben, a Liechtenstein herceg gyűjteményében őrzött Kálmáncsehi kódex utóbb Amerikába került. A zágrábi Kálmáncsehi kódex részletes leírását ugyancsak kétszer is megtaláljuk Dragutin Kniewald műveiben. A Kálmáncsehi kódexről eddig megjelent részletes leírások is tanúsítják, hogy a székesfehérvári prépost egyik célkitűzése az általa használt liturgikus könyvek minél gazdagabb díszítése volt. Emellett abban a ritka, s szerencsés helyzetben vagyunk, hogy általánosságban Mátyás kódexeivel szemben a Kálmáncsehi kódexekben nemcsak a másutt oly ritkán előforduló keletkezési évszámokat, de egyhelyütt a scriptor nevét, másutt pedig a miniátor nevét is megtaláljuk. Űgylátszik Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépostnak évszázadokra előremutató történeti érzéke is volt. A Liechtenstein-féle, s jelenleg Amerikában levő Kálmáncsehi kódex — a 200b lapon olvasható bejegyzés szerint — 1481-ben készült. A korábban Londonban volt, s a most Párizsban őrzött Kálmáncsehi kódexet a 166b lapján olvasható bejegyzés szerint 1492-ben másolta Kálmáncsehi részére egy minorita szerzetes, Chahol István. (Hec frater Stephaus de Chahol, ordinis minorum domino Dominico prepositi Albensi 1492.) A Zágrábban levő Kálmáncsehi kódexnek is megvan a maga érdekessége. Ez a kisebbméretű úti Misekönyv (232x166 mm) ugyancsak gazdagon díszített, több lapján fedezhető fel Kálmáncsehi címere. E kódex a szöveg tanúsága szerint még Sixtus pápa idején készült, tehát a pápa halálának éve, 1484. előtt. E kódex későbbi tulajdonosa Thuz Osvát zágrábi püspök volt, aki tekintve, hogy korábban halt meg mint Kálmán- 1

1. G. FRAKNÖI—TH. GOTTLIEB: Manuscrit enluminé d’un prélat hongrois à la Bibliothèque Beatty a Londres. (H. é. n.) ; J. PORCHER: Manuscrit à peintures offerts à la Bibliothèque . Nationale par le Comte Guy du Boisrouvray (Paris 1961).

186