Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Berkovits Ilona: A későközépkori könyvkultúra Székesfehérvárott
csehi, nem lehet kétséges, hogy maga a székesfehérvári prépost ajándékozta a kódexet jóbarátjának Thuz zágrábi püspöknek; különben Thuz zágrábi püspök végrendeletében Kálmáncsehire hagyományozta egyik értékes kincsét.2 Végül a volt lambachi, s jelenleg Budapesten levő legnagyobb méretű Kálmáncsehi kódexben (302x225 mm) évszám vagy scriptor helyett kétízben is, magának a művésznek a neve olvasható. Francisais di Castello de Mediolano, akinek nemcsak a neve, de művészete is — noha már nagyon régóta foglalkoztatja a kutatókat — számos megoldatlan problémát hordoz. A művészről stíluskritikai módszerrel különben Hoffmann Edith állapította meg, hogy Corvin Mátyás címerfestőműhelyében is dolgozott: ő díszítette, festette az enyingi és bakonoki Török családnak Budán, 1481. november 26-án kiállított címeres levelét.3 Figyelemre méltó Hoffmann Edithnek a Kálmáncsehi kódexről 1929-ben elsőízben írott öszefoglaló értékelése. Az 1481-ben másolt Liechtenstein kódexről már ekkor felismerte, hogy döntő fontosságú a budai miniátorműhely szempontjából. A következőket írta: „Az első keltezett kézirat, amely kétségtelenné teszi a budai könyvfestőműhely létezését és éppen arra a kérdésre vonatkozólag ad felvilágosítást, hogy milyen is volt hát a budai műhely berendezése?” Továbbá lerögzíti, hogy e kódex „ezenfelül pontos dátumával fix időpontot jelöl meg, s megmutatja, hogy abban az időpontban, tehát a 80-as évek elején fejlődésének mely stádiumában volt a magyar miniaturafestészet”. Megállapítja továbbá, hogy a díszítések nem egységesek, több kéz dolgozott rajtuk, továbbá van még egy döntően érdekes megállapítása: Felismeri, hogy a kézirat lapjain rá lehet ismerni „a gótikus levélornamentikának arra a típusára, mely ilyen formában Olaszországban sohasem fordult elő, ellenben jellemző kifejlődése volt a nálunk otthonos könyvdíszítési stílusnak...” Hoffmann Edith szerint: „a festés világosan mutatja, hogy a kódex illuminátorai, kiknek nagyrészt magyaroknak kellett lenniük, inkább Budán, Mátyás király és más magyar urak könyvtárában akkor már nagy számmal levő kéziratokon képezték magukat, semmint rendszeres tanulással. Stílus és motívumkapcsolatokat ismert fel a Corvinákkal is. így pl. a kódex 255a lapja nagyon hasonló az Aristeas-kódex címlapjához, továbbá hasonlóság mutatkozik Mátyásnak 1488—1490. között keletkezett, Rómában levő Missaléjával is. Felismerte, hogy a Liechtenstein kódex 112a lapjának díszítését „sűrűn egymásbafonódó, gyümölccsel megtöltött bőségszaruk keretezik be, szokatlan és igen szép színes díszt adva a lapnak: s ez megint olyan díszítés, amellyel találkozunk a római Corvina Missale 108a lapján”. Ugyancsak kapcsolatot ismert fel a Liechtenstein kódex 57a lapjának egy franciás kerete és a római Missale 118a lapjának díszítése között E megfigyelései Hoffmann Edithnek helytállóak: Csak egyet nem hangsúlyozott; azt, hogy a hasonlóságok fennállanak a díszítőmotívumokban, de korántsem teljesen azonos jelleggel; másrészt nem foglalkozott az ezek között rejlő erős kvalitásbeli különbségekkel. Sajnos ily jelenségek egyes mai kutatóknál fokozottan jelentkeznek. Hoffmann Edith továbbá egyező díszítőelemeket ismert fel a zágrábi Missale és a bécsi Liechtenstein kódex között is, annyira, hogy véleménye szerint a két kódex egy időben, tehát 1481 körül keletkezett. A volt londoni, s jelenleg Párizsban lévő Kálmáncsehi kódexről Hoffmann Edithnek az volt a véleménye, hogy kevésbé szép, mint a többi, az előbb említett Kálmáncsehi kéziratok. Hoffmann is — miként korábban Gottlieb — megállapította, hogy 2. D. KNIEWALD: Kálmáncsehi Domonkos zágrábi misekönyve. Magyar Könyvszemle (1943) 1— 15. — D. KNIEWALD: Iluminacija i notacija zagrebaökih liturgyskih rukopisa. rád (1944) — Minijatura u Jugoslaviji Muzejza umjenosti obit. (Zagreb, April—Juni, 1964). 3. F. WITTGENS: Il miniatore Francesco da Castello. La Bibliofillá (XXXIX) 7—8. — HOFFMANN E.: Régi magyar bibliofilek (Bp. 1929). — HOFFMANN E.: Franciscus de Kastello Ithallieo de Mediolano és szerepe a budai könyvfestőműhelyben. Magyar Művészet (1933) 42—46. 187
