Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon

lehettek a hívei annak a plébániának, amelyet a pápai tizedjegyzék 1334-ben Árpád Gallicus, 1335-ben Holas Árpád néven tüntet fel. A pécsi egyházmegyében volt ez az Olaszárpád, s része lehetett annak az Árpád falunak, amely 1542-ben Nagyárpád (Nagh Árpád) néven szerepel, Pécstől délkeletre a közelmúltig külön község volt Baranya megye pécsi járásában, majd 1950 táján Pécshez csatolták.3! Bonyolultabb kérdés egy 1258/1259-i oklevélben szereplő piacos hely, Olaszfalva (Olaszfalua, Olozfalva?). Ez a legalább II. András (1205—1235) alatt már fennállhatott falurész a pécsváradi monostor alá lokalizálható, amit nem gyengít meg, hogy az oklevél eredetije Nagyvárad városi levéltárába került. Az oklevélben szereplő apát és a határrészek miatt is inkább Pécsváradra vonatkoztathatjuk. Olaszfalva lakói részben polgárok, részben függő parasztok (Iobbagiones... et conditionales Monasterii) voltak. A helység nem azonos az előbb említett Baranya megyei Olasz falvakkal. Az oklevélből is kivehető, hogy a falu felett egy városka és egy feudális birtokos pereskedett, ez tette lehetetlenné különállását, talán azért sem tudunk róla a későbbiekben. Baranya megyei lokalizálását egy olyan adat is alátámasztja, amely egyben a vallon és német együttes .település példája: egy határleírás kapcsán szerepelnek a gyulakutai németek (versus Theutomicos ad puteum JMakula)?* A Baranya megyei Geresden vallonnak vehetjük — jellegzetes neve és névj.elölése alapján — a nemesekkel rokon latin Gellért orvost, aki 1293 előtt már ott családot alapított. A nemes rokonok egyike is talán vallon volt.31 32 33

Az etnikum szerinti elkülönítést segíti, hogy ugyanezen a tájon az itáliai elem külön néven fordul el: 1287 és 1293 közötti oklevélben szerepel Petrus Lumbardus... de Partibus Peechy ensibus?4

Vallonlakta telepek lelhetők Borsod megye múltjában, amelyek eredete a XI— XII. századig is visszanyúlhatott. A talán Noszvaj határában volt Olaszi (1275: Vluosci campestris) a tatárjárás során néptelenedett el, lett ’mezei’, azaz puszta faluvá. Eredete tehát a tatárjárás előttre nyúlik vissza. Később már a magyarok lakhatták, s mint ilyen 1460-ban Cserépvár tartozéka (Olazy possessio). A Gél ej és Vatka között, a mai Csincsetanya táján lehetett Olaszegyház 1221-ben már említést nyer a nagyváradi tüzesvaspróbalajstromban (Vlozyghaz), ekkor tehát már templommal bíró helység. A tatárjárás azonban eredeti lakosságát nagyrészt kiirthatta-elhurcolhatta, s az 1281-ben a lakatlan Olozyghaz, Olozyghoz nevű földet említik (vacuam et habitatoribus destitutam). 1323-ban sem falu, hanem csak terra Olozeghaz. Végül a megye tisztázatlan helyén feküdt Olaszarló (1301: possessionem... Olosorl; possessionis Olo.serl?), amely talán összefüggésben állt a Putnoktól délnyugatra levő Arlóval. Ezek a borsodi telepek épp az ott különösen vad erővel pusztító tatárdúlás folytán aligha éledtek fel vallon népességükkel s talán már a XIII. században maradékaik az e favakba települő magyar népelembe olvadtak.35

31. Rationes collectorum pontificiorum in Hungária. 293. 312; CSANKI D.: op. cit. n. 469.

32. Nagyváradra vonatkoztatta Keresztúri, Perger, Cséplő; Pécsváradra Fejér és Györffy, az oklevelet nem tartotta teljesen megbízhatónak Szentpétery. G. FEJÉR: Cod. dipl Hung. eccl... op. cit. IV/2. 490—493; SZENTPÉTERY I.: Krit. jegyz. op. cit. 1/3. 1206. sz.; CSÉPLŐ P.: Nagy- Várad mint helynév. Századok (1872) 642—644; GYÖRFFY GY.: Az Árpád-kori Magyarország... op. cit. 366.

33. „quedam mulier nomine Katha filia Gerardi Latini fisici de villa Gueresth... Iuan filio Rechel... Iuan filio Retel” WENZEL G.: AUO XII, 442. sz.

34. F. KNAUZ: op. cit. H. 489. sz.

35. G. FEJÉR: Cod. dipl. Hung. eccl... op. cit. V/2 304; KAZINCZY G.: Adalékok az Árpád-kori okmánytárhoz. Üj Magyar Múzeum VI,T (1856) 440: KARÁCSONYI J.—BOROVSZKY S. : Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom az 1550-iki kiadás hű másával együtt (Bp. 1903) 127, 266: SZENTPÉTERY I.—BORSA I.: Kritikai jegyzék II/2—3, 3110, 3111. sz.; WENZEL G.: AUO XII. 275, 287. sz.; MÂLYUSZ E.: A középkori... op. cit. 281; CSANKI D.: op. cit. I. 168, 177; GYÖRFFY GY. : Az Árpád-kori Magyarország... op. cit. 786.

62