Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon

Nógrád megyében a várnépek között szerepeit a hadi érdemeket szerző Ypoch fia Jekminus, ezt másokkal együtt 1272-ben V. István király a királyi serviensek közé emelte.36 Neve alapján vallonnak tarthatjuk.

A történeti Zemplén megyében Sárospatakról (1252, 1257, 1285: Potok, 1275: Potoka?) tételezhetjük fel vallon (régibb felfogás szerint vallon és itáliai) eredetét. Erre részben kiváltságlevelének (1201) az a Magyarországon szokatlan kitétele ad alapot, hogy benne a bíró mint ’praepositus’ szerepel, s az a mai Észak-Franciaországban dívott. Sárospatak közelében fekvő helységek neve is mond valamit a mezőváros etnikumára. A Bodrog menti Olasziban (1247: Vlozy, 1252, 1257, 1321: Oloz, 1285: Olozy, XIV. sz. : Olazy, Olozy, Olasci, 1275: Nogoloczi? ; mai Bodrogolaszi) neve szerint vallonok lakhattak. (Régibb irodalom ugyan 1244-ben betelepített szőlőműves olasz telepesekről beszél.) A helynév ugyanis a tatárjárás előtt keletkezhetett. A keresztnevét tekintve is jellegzetes Egyed, Olaszi Tamás fia már tengerparti menekülésében is szolgálatokat tett a királynak. 1285-ben továbbá IV. László királytól eredményesen kérték az olaszi hospesek, hogy írja át, erősítse meg Patak korábbi kiváltságait. Tehát valami jog- vagy éppen eredetközösség lehetett Patak és Olaszi között. A XIV. század elején Olaszi templomos falu volt, szőlőtermelő helység. A Bodrog menti Liszka a régibb irodalom szerint a tatárjárás után betelepített szőlőműves olaszokról nyerte volna a később nevébe került etnikumjelzőt. Ennek azonban ellentmond, hogy azonosítható egy 1224-i adatban szereplő Franca villával, s hogy már 1239-ben Liszka Olazy néven szerepel. (Az 1248, 1255. évi alakok is ezt az összetételt tartják fenn: Lyzka-olozy, ill. Lyzka-Olazy; 1278-ban Lyskaolaza a névalak, míg 1332/37-ben Lizka a neve; mai Olaszliszka). A megyében fekvő Tállya 1275-ben egyenesen latin faluként szerepel (ville Talya latine). Akkor még gabonatermelése szerepel.37

Igen fontos a délvidéki Nagyolaszi piacos helység (Valkó, majd Szerém vm.) története, amely a XIII. században a délvidéki nagyobb falvak közé (melioribus villis) számított. Eredete és alapítása meglehetősen rejtélyes. Már 1150-nél említi egy keresztes krónika, mint villa advenarum Francorum-ot. Ez a frank jelenthet vallont is. 1162-nél pedig egy másik krónika említi Franca villa helységet, amelyben szerinte akkor milánói menekültek települtek meg. Ez a krónika a magyar király által nagy szabadsággal és tehermentességgel ellátott, újratelepített helységet mintegy ’szabad falu’ nevűnek magyarázza. A krónikás szerint a második nemzedék is beszéli az olaszt a magyar nyelv mellett. 1189-ben Barbarossa Frigyes kereszteshada vonult át Francavilla mellett. A tatárdúlás alatt a magyar uraktól felbőszített kunok dúlták fel Franka villa senatoria-1, nyilván a ’frank’ etnikum ezután háttérbe szorult. A Franca villa alak ismételt előfordulása (1290/1301, 1297, pápai tizedjegyzék) mellett megjelennek a magyar Nagolaz (1375, 1370/79), civitas Nogolaz (1403), Negolasy (pápai tizedjegyzék), Nogolasy névalakok. Ez a magyar helynév azt jelzi, hogy a XIV. században Fragauilla; Frangauilla alakban is szereplő név eredete nem a ’szabad’, hanem a ’welsch’, ’román’ szóra megy vissza. S ennyiben függ össze a szerémségi Fruska Gora (eredetileg Franksa Gora) hegynévvel és a bizánci forrásban megőrzött Frangochorion tájnévvel (a Szerémség, frank vidék). Az egyik magyar névalakot mutató oklevél

36. SZENTPÉTERY I—BORSA I.: Krit. jegyz. op. cit. 2474. 2653. SZ.

37. SZENTPÉTERY I.: Krit. jegyz. op. cit. 1/2. 850, 890, 979. sz.; SZENTPÉTERY I. (szerk,): Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 1/3. (Bp 1930) 1172. sz. ; SZENTPÉTERY I.—BORSA I.: Krit. jegyz. op. cit. 2861, 3369. sz.; G_ FEJÉR; CD. V/2, 303—304; Anjou-kori Okmt. I. 573. sz.; Anjou IV. 203, 277. sz.; V. 59, 255, 363. sz.; VENDE A.; Zemplén vármegye községei. Borovszky S. szerk.: Zemplém vármegye és Sátoraljaújhely r. t. város (Bp. én.) 28, 95 és 105; SZALAY J.: Városaink... op. cit. 552—553; MÁLYUSZ E.: A középkori... op. cit. 281. o.; I. KNIEZSA: Pseudorumänen... op. cit. 128. — A ..Francus” szót „franciadként értelmezi BÁRCZI G.: Adalékok... op. cit. 450—451.

63