Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Mándoky K. István: A Hantos-széki kunok
1 A Fejér megyei kunok birtokának székké alakulására a XV. század elejéről, tehát igen korai időkből vannak adataink. 1417-ben nevezte ki ugyanis a temesi főispán, Zsigmond király jóváhagyásával, Toman Jakabot Hontos-széki kapitánynak, mivel a korábbi kapitánynak, Gálnak, nem voltak örökösei. Az 1419. okt. 12-én kelt oklevél pedig már az új kapitány, Toman Jakab, ellen tett panaszok elintézéséről szól, megerősítve őt Hontos-szék kapitányságában (.. .Capitaneus Comanorum nostrorum Sedis Hontos...).13 14 Ezen oklevelek tudósítanak bennünket először a már ismert Hontoson (Honthos-eghaza) és Jakabszálláson kívül a következő kun szállások neveiről is: Karachonmiklosszállasa, Wyzallas, Baydamerzallasa, Kelpolkarth (Kelpelkuarth), Sarasd, Thobalizentpeter, Chabak, Iwankateleky, Dioltapalzallasa (Gyolchpalzallasa). Az állandó megtelepedés és a kereszténység felvétele nehezen ment a Hontosszéki kunok körében is. A -szállás, -szállása utótagú helynevek feltehetően csak a XV. század első negyedétől jelölnek már olyan falukat is, amelyeknek lakói — még jó ideig valószínűleg csak télen — állandó házakban laktak. A templomokat is e téli szállásokon építette fel az egyház. Az előbb említett 1419. évi oklevélből megtudjuk, hogy akkoriban már négy Hontos-széki szállásnak volt temploma, úgymint Hontosegyházának, Újszállásnak, Kelpolkarthnak és Csabakszgllásának. A templomok száma azonban nem nagyon szaporodott a későbbiek során sem, mert még 40 év múltán is csak az imént említett szállásokon volt templom, illetve eggyel kevesebb helyen, legalábbis az oklevél a templomos helyek felsorolásakor kihagyta Csabakszállása nevét.1,5 Hogy mennyire keveseket ért a kereszténység szele, bizonyítja az az 1473. jún. 6-án kelt oklevél is, amelyben Mátyás király kitüntet egy akkoriban nyilván ritkaságszámba menő kun embert, a Kajtorszállásán lakó Kun Mihályt, őt és örököseit örökre felmentve minden taksa, adózás, királyi bérfizetés és szolgálat teljesítése alól, amiért a Pálos-rendet többrendbeli szolgálataival segítette.10 16 A Hontos-széki kunok a XV. század végére már gazdasági téren is egyre jobban kezdtek megerősödni. Erről tanúskodik az az 1481-ben kiadott királyi szabadalomlevél is, amelyben Mátyás király engedélyezte és jóváhagyta, hogy a Fejér megyében fekvő Jakabszállása nevű kun szállás — a szabad királyi városok és birtokok módjára — évente háromszor országos vásárt, minden hét csütörtökjén pedig hetivásárt tartson.17 A fokozatos, egyre szebb reményekkel kecsegtető fejlődés azonban egyszerre véget ért a mohácsi csatavesztést követő időkben. Az oszmán—török hadak újta Fejér megye alföldjén vezetett keresztül, s e felvonulások során, előbb vagy utóbb, csaknem valamennyi kun szállás elpusztult. Egy birtokper folytán kiadott oklevélből úgy értesülünk, hogy a kunok két Hontos-széki szállását, Hontost és Ivánkatelekét, 1537-ben már az oszmán—török seregek teljesen elpusztították.18 Amit a török meghagyott, tönkretette és elpusztította azt János király. Az I. Ferdinánd mellől az ő pártjára állt Lechkei Sulyok György pécsi püspököt 1537-ben úgy jutalmazta meg, hogy „...neki, a püspöknek, valamint Lechkei Sulyok István és Balázsnak eddigi és jövendő hű szolgálataiért a Hontos-széknek nevezett királyi hét kun helységet, jelesen: Előszállást, Karácsonszállást, Újszállást, Jakabszállást, Sárosdot, Kajtort és Perkátát, melyek Fejér megyei Solt-székben feküsznek, minden tartozékaikkal odaadományozta, hogy ők és örököseik 13. V. ö. Fejér varmegye: Magyar városok és vármegyék monográfiája. 23 (Cegléd 1937) 98. 14. V. ö. KAROLY J. : op. cit. 191—192, : GYÁRFÁS I. : op. cit. ül, »35—568. 15. Az 1455. május 20-án kelt oklevél kiadva: GYÁRFÁS I.: op. cit. III, 631. 16. GYÁRFÁS I.: op. cit. III. 673., továbbá V, ö. az 1484, június 29-i oklevéllel (GYÁRFÁS I.: op. cit. III. 683—684), amelyben Mátyás király megerősíti a kajtorszállási Kun Mihálynak korábban, 1473-ban hozott adózás stb. alóli felmentését. 17. GYÁRFÁS I.: op. Cit. m. 682—683. 18. GYÁRFÁS I.: op. cit. m. 766. 77 T
