Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Mándoky K. István: A Hantos-széki kunok
bírhassák mindaddig, míg ő. ti. János király vagy utódai ezek helyett másutt kétszáz benépesített jobbágytelket adományozhatni fog, magára vállalván, hogy nevezett adományosokat úgy a kun, mint ezek helyett adandó más birtokokban bármely megtámadó ellen meg fogja védeni.”19 A királynak ez a cselekedete merőben ellenkezett az országos törvényekkel, miszerint a kiváltságos kun és jász területeket nem lehetett, nem volt szabad idegeneknek eladományozni. A kunok ügyét főbírójuk, a nádor sem tudta megvédeni, mivel a nádori szék ez idő tájt, 1523 óta betöltetlen maradt. Hogy miért vetemedett János király a tettére, — Károly János szerint — annak az volt a fő oka, hogy a Hantos-széki kunok a belviszályok idején Ferdinándhoz csatlakoztak. Talán még az is közrejátszott az eladományozásban, hogy az oszmán—török hadak pusztításai, az állandó harcok során valószínűleg nagyon megcsappanhatott a kunok száma, jó részük elmenekült a Tisza—Duna közi, tiszántúli kun székekbe, vagy más, a törököktől egyelőre még megkímélt területekre, s ezért szállásaik üresen maradván azok János király szemében nem számítottak emberi településeknek.2!) Ezzel az adományozással tehát örökre megpecsételődött az egykori kun Hantos-szék sorsa, megszűnt szabad kiváltságos kun szék lenni, és elszakadt a vele eddig minden tekintetben szorosan összefüggő alföldi kun székektől, úgyhogy a későbbiek során az oklevelekben már sohasem fordul elő Hontos-széknek, mint kun területnek a neve. Megmaradt lakosai is igyekeztek másutt, lehetőleg a szomszédos, még kun kiváltságaikban megmaradt Kecskemét-, Halas-, Mizse-székben, illetőleg a tiszántúli Kolbázszékben megtelepedni.21 Elpusztult vagy eladományozott szállásaik idők múltán vagy idegenekkel népesültek be, vagy pedig pusztán maradtak. A másünnen jött lakosság aztán új neveket adott e szállásoknak, ezáltal a régi helynevek egy része lassanként teljesen feledésbe merült. De a nagyobb szállások nevei máig fentmaradtak, s ma is kisebb-nagyobb községeket jelölnek, ilyen községek: Előszállás, Nagykarácsony, Újszállás (mai nevén: Mezőfalva), Hantos, Perkáta, Sárosd, vagy pedig csupán határrészek neveiként ismeretesek. A régi Kajtorszállás ma Kajtorpuszta néven Aba nagyközség határában fekszik, Jakabszállás nevét pedig a Sárosd határában elterülő Jakabszállás-puszta határnév őrzi.22 A neve sem él azonban már a hajdani Bajdamérszállás, Beszterceszállás, Csabakszállás, Gyolcsapálszállás, Ivánkateleke, Tobaliszentpéter kun szállásoknak. Ezeknek a neveknek egyikére-másikára egy alapos helynévgyűjtés során esetleg még rábukkanhatnánk, bár a kun kontinuitás megszűntével a pusztán maradt szállások nevei is valószínűleg örökre feledésbe merültek. A Hantos-széki kunok történetének számos tisztázatlan problémája van. Ezek közé tartozik annak megállapítása is, hogy e Fejér megyébe költözött kunok melyik törzsnek, illetve nemzetségnek voltak a tagjai. Ha az 1407. évi oklevélben szereplő Buthemer (...de genere Ilunchuck) a Hontos-széki Jakabszállásnak volt a kapitánya, és nem a Tisza—Duna közinek, akkor ebből arra következtethetünk, hogy a Fejér megyei kunok — legalábbis egy részük — az Roncsuk (Runchuck) törzshöz tartozott, természetesen azt is feltételezve, hogy az Roncsuk törzs-, illetve nemzetségnév volt.23 Györffy György úgy véli, hogy a későbbi Hantos-széki kunok eredetileg, a beköltözés idején, nem ülték meg a Dunától nyugatra fekvő homokos síkságot, hanem csak később költöztek át oda a mai Kiskunságból. Ottlakásukat is csak egy XIV. század végéről származó oklevél 19. V. ö, KAROLY J.: op. cit. 199.; GYÁRFÁS I.: op. cit. III. 767—768. 20. V. ö. KAROLY J.: op. Cit. 200. 21 A menekültek elsősorban a Tisza—Duna köze felé vették útjukat, mivel az ottani kun székekkel már korábban is szorosabb kapcsolataik voltak, de a Tiszántúlra is többen eljutottak közülük, A szétszóródás több vitás kérdésére a kunsági személynév-kutatások is választ fognak majd adni. 2)2. V. ö. Fejér vármegye, op. cit. 102, 108, 112, 118, 120. 123, 124. 23. Györffy György szerint (op. cit. 274) Buthemer a Kecskemét melletti Jakabszállásnak volt a kapitánya. 78
