Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon
éppen a bíró, esküdtek és hospesek kiadványa, jelzi tehát a magyar etnikum fölényét. Később Magiolaz névalak is szerepel, továbbá Magarolaz (1370, 1423), Magyerolaz (1477). Az újkori délszláv név (Mangyelosz; Mandelos; Margyelosz) a közbeeső magyarra vezethető vissza (Ortelius térképén Vaygallos romlott alak az átmenetet is sejteti; Marsigli Nagyalos és Mangyelosz helyeket egymás mellett véli). Mangyelosz a pécsi püspökség és kalocsai érsekség régi határvonalán fekszik, ez magyarázza a helységnek hol a pécsi püspökség marchiai főesperességében, hol a kalocsai érsekség szerémi főesperességében szereplését. 1303-ban domonkosrendi kolostort említenek benne/8 A Csanádi egyházmegye megszervezésénél szerepet játszottak már olyan vallon (Gallici) plébánosok is, akiket Gellért püspök a Dunántúlról hívott át. Hogy volt-e vallon kíséretük, nem tudjuk. A régi Csanád (újkori Torontál) megyében Nagy-Ősztől délre szereplő Gyán falu mindenesetre vallonokra vezethető esetleg vissza (XIV— XVII. század: Vizesgyán, ebből szerb és német Vizesda).*9 A Bihar megyei vallonok régisége a lotharingiai, közelebbről belgiumi származású Liedvin bihari püspökségével (XI. század közepe) indokolható. Liedvin szerepe jelentékeny volt a korai magyar királyság méltóságai között: István király halálakor az új király őt bízta meg a királyi kincstár ereklyéi hitelességének ellenőrzésével. Az akkori idők etikai felfogásának az ereklyegyűjtéssel nagyon is összeférő sajátos alakulása vagy talán a bekövetkező zavaros idők magyarázzák, hogy a püspök egyes ereklyéket magánál őrzött meg. így juttathatott a namuri Saint-Aubain káptalannak egyes értékes ereklyéket a magyar királyi kincstárból. Erre akkor került sor, amikor 1047-ben látogatást tett Liégeben és Andenneben élő rokonainál. Ez alkalomból II. Albert namuri gróf is tisztelettel fogadta, a bihari püspök pedig a gróftól alapított Saint-Aubain káptalannak adta Szent György és Szent Miklós ereklyéit.38 39 40 A bihari püspök telepítő tevékenységére legfeljebb a településtörténet folyamatából következtethetünk, a legkorábbi vallon települések mindenesetre erre a vidékre is estek és így Liedvinnel összefüggésük a lehetőségek közül nem zárható ki. Több Olaszi nevű helység volt az egykori Bihar vármegyében. A megye legnagyobb településévé fejlődött Nagyvárad maga számos elővárossal rendelkezett. Ezek között alkalmasint vallon lakosságú volt eredetileg (XII. század) Olaszi (Váradolaszi), a Körös által elválasztva a jobb parton. Ez a váradi városmagtól északra feküdt, s 1850-ig különállt. A váradi egyház birtoka volt, de különálló községi léttel, jogokkal (ezért is a pápai tizedjegy-38. I. KNIEZSA: Pseudorumänen... op. cit. 128; MELICH J.: A honfoglalási Magyarország op. cit. 78; KARDOS T : A huszita biblia keletkezése. MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei III, 1—2. 146—147; PE3TY F. : Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben I (Bp. 1888) 99—100; GYÖNI M. : A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei (Bp. 1943) 139—149; MOLNÁR E.; A magyar társadalom története az őskortól az Árpád-korig (Bp. 1949) 246, 303; Zay cs. lt, Zayugrócon Litt. B. F. 1. N, 80. ( = Magyar Országos Levéltár fényképgyűjtemény Z. 240); POR A.: Háborúság... op. cit. 173. o.; Rogerii Carmen Miserabile. SSRH n. (1939) 568; MALYUSZ E.: A középkori... op. cit. 281; CSANKI D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II (Bp. 1894) 236; PFEIFFER M. : A Domonkos-rend magyar zárdáinak vázlatos története (Kassa 1917) 49—50, 106— 107. — Vitatott a fenti Franca viUa — Nagyolaszi — Mangyelosz helységgel való összefüggése az 1357-ben említett szerémségi Maryanolaz, Moryanolaz helynévnek, 111. az eltérő délvidéki helyeken fekvő újkori Mangyelosz nevű pusztának, Mangyeloszka bara nevű dűlőnek. CSÁNKI D.: op. cit. H. 236. 39. Legenda S. Gerhardi episcopi SSRH 2 (1938) 495; KARÁCSONYI J.: Gyán op. cit. 29. 40. Az 1064 után röviddel írt Fundatio Ecclesiae S. Albani Namucensis-t ld. MGH SS. XV, 963— 964; F. ROUSSEAU: L’expansion wallonne et lorraine vers l’Est, au Xle et Xlle siècles 178— 179; F. ROUSSEAU: Les Wallons et l’histoire op. cit. 13; F. ROUSSEAU; La Wallonie... op. cit. 29; F. ROUSSEAU: L’art mosam. 37 ; a püspök a IX—X. században is előforduló belgiumi szerzetesnevet (Ledinus) viselte, vö. J. HALKIN—c. G. ROLAND: Recueil des chartes de l’abbaye de Stavelot-Malmedy, I. 528. 64
