Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon

zékben olykor civitas Olazi). A Szent Egyed temploma miatt is vallonnak tartható Váradolaszival a már 1184-ben szereplő Orosit is azonosítani próbálták. Biztosan ennek felel meg a Váradi Regestrumban 1215-nél szereplő villa Latinorum Waradinensium. Magyar neve hiteles formában 1273-ban villa Olazy, majd 1285: Olazy, 1286: Oloscy. 1291 94-ben jelenik meg Olaci. Később is ez a neve marad meg. (1374: vicus Olazy, 1475: Olazy). Viszont nem tartom döntő érvnek francia eredetű alaplakosságra, hogy elég későn francia ízű földrajzi nevek is megjelennek itt (Parispataka pataknév és 1608-ban Paris nevű utca). Különálló helyzete volt a váradi vártól keletre fekvő, Körös menti Velence nevű helységnek (XIII—XIV. század). E mellett még több vitatott eredetű kisebb különálló negyede volt Váradnak. Ezek a nevek (Velence, Bolognautca, Padua-utca) már Itáliára utalnak, inkább itáliai lakossággal. Esetleg vallon eredetű volt Köröstarján (román Tárian) egykori északi része, Olaszi. De éppen Bihar megyéből van olyan helynévi adatunk, amely arra vall, hogy idővel az itáliai olasz elem is megjelenik az Olaszi végződésű helységek létrehozói között. Egy másik Bihar megyei Olaszi helység, az érmelléki hegyek egyik fennsíkján levő Engolaszi ugyanis nevét esetleg a fentebb említett Nagyolaszi közelében feküdt Eng szerémségi helység után kaphatta, ahonnan továbbtelepülő itáliai olasz elemek hozhatták magukkal a helynevet Biharba, legkorábban a XII. században. Neve 1291/94-ben Engolozy; villa Olozy. A XIV. század elején ez is templomos és vámos hely, 1325-ben már magánföldesúré (Olazy). Neve 1392-ben Olazy. (Később Érolaszi, majd a tövet megőrző román Olosig, község Székhelyhídtól északkeletre.) Problémát azonban az okoz, hogy szomszédságában feküdt Falkamar birtok (1354), majd puszta (1417). Ennek neve pedig nem itáliaiakra, hanem flamandokra (Volkmar) utal. Esetleg tehát Nagyolaszi első, vallon alaprétegének is szerep jutott a környék telepítésében. Ezeknek a bihari helységeknek időrendje tehát megérdemli a beható vizsgálódást. Talán a XI. századig visszanyúló, vallon eredetűnek vehető neve alapján a XIII. század elején társadalmilag differenciáltan felbukkanó Gyan helység. Ez ugyanis ekkor várnépek (castrenses, 1214), kelt jobbágyfiuk (= a várnépből kiemeltek, 1214) és a „szent király jobbágyai” (iobbagiones = liberi sancti regis, 1214) által lakott elmagyarosodó helység volt. A legalacsonyabb társadalmi helyzetű rész még a tatárjárás előtt a váradi káptalan birtokába került. Ebből lett Vizesgyán (1552: Wyzesgyan). A jobbágyfiúk által lakott részből alakulhatott a később kisnemesek lakta Mezőgyán (1395, 1461: Mezewgyan). A 'szent király jobbágyai’ (vagy: szabadjai) által lakott részből lett előbb Szabadgyán (1229: Zobodian), majd egyik földesura (1407: Nicolaus dictus Kethe de Gyan) neve után Kötegyán (1485: Kethegyan). Ez a falurész templomos hely a XIII—XIV. században. A tatárdúlás siettette vagy teljesítette be a bihari vallonok eltűnését.41

41. F. ROUSSEAU: L'art mosan. 37.; KARÁCSONYI—J.—BOROVSZKY S.: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom Regestrum Varadiense (Bp. 1903) 202; F. ZIMMERMANN—C. WERNER: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I (Hermannstadt 1892) 169, 209. sz.; Anjoukon Okmánytár II. 198. sz. IV. 197, 243. sz. V. 86, 156 , 2S7. sz. ; Magyar Országos Levéltár Dl. 3337., Dl. 4166.; Rationes collectorum pontificiorum in Hungária. 41, 42, 55, 60, 64, 71, 79, 83, 86, 89.; KARÁCSONYI J : op. cit. 27—29; JAKUBOVICH E.: A váradi püspökség XIII, századi tizedjegyzéke. Magyar Nyelv (I92i6) 220—222, 299, 357, 359—360; JAKÓ ZS.: Bihar megye a török pusztítás előtt (Bp. 1940) 54. 250—251, 306, 309, 380, 381, 383, 384; Debreceni Állami Levéltár, volt városi diplomagyűjtemény, 210. sz. (eredeti); I. KNIEZSA: Pseudorumänen... op. cit. 128—129; CSÁNKI D.: op. cit. I 600, 601, 618, 637; MÁLYUSZ E.: A középkori... op. cit. 281; VENDE A.: Bihar vármegye községei. Bihar vármegye és Nagyvárad. Szerk. Borovszky Samu (Bp. 1901) 74; GYÖRFFY GY. : Az Árpád-kori... op. cit. 648; ,,possessionem Falkamar vocatam in eodem comitatu Byhoriensi existentem vicinam et com* metaneam possessioni Olazy prenotate” GÉRESI K.: Károlyi család Oklevéltára I (Bp. 1882) 144. sz. ; BUNYITAY V.: Váradi káptalan legrégibb statútumai 20, 74. 75; ECKHART F.: Magyar alkotmány- és jogtörténet (Bp. 1946) 49; KARÁCSONYI J. : Szt. Ferenc rendjének tör-65