Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Nagy Lajos: Székesfehérvár későközépkori topográfiája

de adatai az 1698. évi telekkönyvnél jóval bővebbek és pontosabbak: a telkek számozásán, a tulajdonosok nevén és foglalkozásuk megjelölésén kívül csaknem minden esetben közli a szomszéd tulajdonosok neveit is és ezzel lehetővé válik a telkek pontos sorrendjének a megállapítása. Azonban még ennél is lényegesebb, hogy a telkek méreteit — nyilvánvalóan új szakszerű felmérés alapján — pontosan jelöli meg: öl (Klafter) és láb (Schuh) méretekben nem a szélességi és hosszúsági adatokat közli, hanem a telkek egyes oldalainak a méretét és utal arra is, hogy a telek miként, s néha arra is, hogy mikor jutott az akkori tulajdonos birtokába. A telkek birtokbavételének, használatának az idejét, legalábbis 1698—1712 között nagyvonalakban tehát figyelemmel tudjuk kísérni, s így az első, 1698. évi — önmagában használhatatlan — telekkönyv adatait is értékesíthetjük.

1712-ben állapítható meg tehát a török uralom alól felszabadult Székesfehérvár topográfiai állapota először pontosan és ezeknek az adatoknak a segítségével az 1698. évi állapot is rekonstruálható. Ez a rekonstrukció viszont felveti annak a szükségességét, hogy a város 1688 május 19-én történt visszafoglalása után közvetlenül, néhány hét, illetve néhány hónap múlva készült két telekösszeírás adatait is megpróbáljuk értékesíteni, s így a város topográfiai állapotát olyan formában rögzíteni, amilyen az, szinte a felszabadulás pillanatában, tehát nyilvánvalóan a török uralom alatt — s feltételezhetően a középkor végén is — lehetett.

A felszabadult Székesfehérvárról az első telekösszeírás 1688 július elején készült.7 Ez az összeírás a telekszámon kívül csak a tulajdonosok neveit tartalmazza. Az összeírt 260 telek közül 148-at ekkor már birtokba vettek (ebből 16-ot egyháziak: jezsuiták, karmeliták, bencések, pálosok, stb., s 7 telek visszamaradt török asszonyok birtokában volt).

Ennél az összeírásnál azonban topográfiai szempontból fontosabb az 1688 október 29-én készült összeírás, mert nemcsak a tulajdonosok neveit közli, hanem a katonaság elszállásolására szolgáló szobák számát is, tehát megjelöli, hogy melyik telken állott lakható ház.8 Ez az összeírás 263 telket sorolt fel és ezek közül 164-nek a tulajdonosa ismeretes. A 99 tulajdonos nélküli telek közül csupán 18-at jelöl az összeírás elpusztultként (desolatae), 38 ’üres’ telken viszont házak állottak, ugyanis feljegyezték a szobák számát. Az összeírásban szereplő telkek közül 139-ről tudjuk, hogy a rajta álló ház hány szobával (lakható helyiséggel) rendelkezett:

szobák száma: 1234567 10

32 66 23 9 6 1 1 1

A 139 házban tehát a felszabadítás után alig néhány hónappal 322 lakható, lakott szobát írtak össze. Ezeknek a száma azonban ennél még jóval több lehetett, mert jó

7. SzL összeírások. 1. A fedőlapon, minden valószínűség szerint, PHILIPP ISTVÁN kézírása: „A hódoltság utáni I. számú összeírás valószínűsíthető dátuma 1688. évi május havának vége, mert a 42. tételszám alatt hivatkozott Báró Aryezaga ezredes június havában Székesfehérvárról Érsekújvárra távozott.” — Az összeírást ismertette PHILIPP I.: Városunk múltjából. Lakosság. Székesfehérvári Szemle (továbbiakban SzSz) 1 (1933) 8—11. Az összeírás azonban nem készülhetett 1638. június 3-a előtt, mert a benne szereplő 144. számú házat Herdegen, aki május 21—június 8-ig volt a kamara fehérvári provizora, ekkor assignálta Eszterházy Ferenc árváinak (Ferencnek, Józsefnek és Antalnak). OL—KA (A Budai Kamarai Adminisztráció levéltára) Hofbefehle, 1688. szept. 1. Szerepel az összeírásban Eszterházy János (No 39), aki június 12-én (OL—KA Hofbefehle), Babocsai Ferenc (No 167), aki június 15-én (OL—KA Hofbefehle) és Zichy István (No 157), aki június 16-án (OL—KA Berichte und Schreiben) kert házat magának Fehérváron. Az összeírást minden valószínűség szerint az udvari kamarának Werlein budai kamarai inspektorhoz 1688 június 1-én küldött rendelkezése alapján készítette el Kränzer Gábor fehérvári provizor (OL—KA Hofbefehle).

8. SzL összeírások, II. Regestrum Generale Civitatis Albae Regalis. Anno 1688. Die 29. octobr. Az összeírás a katonaság elhelyezésének (beszállásolásának) a céljából történt. 411 katonát kívántak vagy tudtak elhelyezni a fehérvári házakban.

201