Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Berkovits Ilona: A későközépkori könyvkultúra Székesfehérvárott
a kódex 124a lapján a Philostratus Corvina címlapjáról másolták a tengeri csatát: továbbá a kódex 36a lapján egy Mátyás féle embléma jelenik meg a díszítés között: a kút. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy Mátyás emblémáit a nagy király halála után mások is használták. Ámbár valószínűbb az, hogy Mátyás halála után, egy Corvin kódex díszítésének utánérzése közben, Mátyás kútemblémája immár díszítőelemként került Kálmáncsehi kódexébe. Nem tudok egyetérteni Hoffmann Edithtel abban sem, hogy a párizsi kódex kevésbé volna szép. Ellenkezőleg, sokkal változatosabb, s a maga kis méreteiben is sokkal érettebb, többet mondóbb, akár a zágrábi, akár a Liechtenstein kódexnél. A párizsi kódex kicsiny méretét feltételezhetően Székesfehérvár ostromának keserves tapasztalatai, a kincsek megvédésének nehézségei váltották ki. Díszítései nagy változatosságot mutatnak, s a kódexben kimutathatóan legalább négy miniátor kezemunkája ismerhető fel. Így felismerhetjük a Szépművészeti Múzeumban őrzött Antifonale-töredék érdekes díszítése mesterének közreműködését is. Megtaláljuk a kódexben, mintegy emlékeztetőül egyes legjelentősebb Corvinák díszítőmotívumainak átvételét. De akad oly díszítés is, amelynek motívumai teljesen ismeretlenek a Corvina díszítések között. Ugyanakkor megtalálhatók a lombardiai, firenzei kódexfestészet remekeinek utánérzései is. Ezenkívül például a hazánkban ritka, s más kódexeinkben ismeretlen kaszás halál motívuma két ízben is szerepel; valószínű, hogy Petrarca Trionfija ekkor már általánossá vált díszítéseinek hatása alatt. Továbbá amiként a zágrábi Kálmáncsehi Missaléban, e kódexben is van férfiportré. A zágrábi portré Mátyással azonosítható,4 ámbár ez korántsem előnyös Mátyás-portré, talán ezért is ajándékozta Kálmáncsehi Oszvald püspöknek, aki tudvalévőén részt vett a Vitézösszesküvésben, s Janus Pannonius hozzámenekült; majd 1481-ben Mátyás király börtönbe vetette. A párizsi Kálmáncsehi kódexben levő portrék egyike talán ugyancsak Mátyás, egy másik pedig már inkább Ulászló király lehet. Találunk e kódexben fehérhajú imádkozó főpapot, aki ugyancsak Kálmáncsehi lehet, s még sok érdekes művészi vonatkozást: nem lehetetlen, hogy több, immár elveszett Corvina díszítéseinek visszhangját is kicsiny méretekben. A rendkívül vegyes motívumu díszítések között megtaláljuk például az Aristoteles ősnyomtatvány Corvina öt kötete díszítéseinek sajátosan fanyar és egyéni jellegét, miként az olasz stílusok változatosságai mellett a budai műhely jellegzetes motívumait. Nem találunk azonban, a Hoffmann által a Liechtenstein kódexben felismert gótikus indamotívumokat egyet sem. Legvégül a negyedik Kálmáncsehi kódexről, a Budapesten őrzött volt lambachi Breviáriumról kell szólanunk. Egyik különlegessége ennek — mint már említettük, — hogy a díszítések között kétízben szerepel a művész teljes neve, egyízben kissé furcsa, s talán nem is olaszos helyesírással. „Opus Francisci de Kastello lthallico de Mediolano” (215a lap). Hoffmann Edith az olasz iskolázottságú művészt nem tekintette olasznak. Erre a következtetésre nem művészi stílusa késztette, hanem nevének furcsa helyesírása mellett az, hogy Horvátországban élt egy Castelliono de Mediolano család, akiknek Mátyás 1489-ben zenggi és zágrábi nemességet adományozott. Balogh Jolán viszont a művészt mindenkor lombardiainak tekintette.5 Francesco di Castello érdekes művészi stílusa elgondolkoztató. Tény, hogy felismerhető nála a lombardiai művészet hatása, hogy csak a híres vadászjelenetre utaljak. Művészete azonban még egész más stílusjegyeket is mutat, így például a lombardiai művészet hatása mellett fokozottabban jelentkezik a ferrarai művészet. De amennyire azonos motívumok ismerhetők fel a ferrarai művészettel, ugyanannyira eltérőek is. Így érdekes módon jelentkeznek oly motívumok a budapesti Breviarium díszítéseiben, amelyek az olasz művészettől idegenek, de harmonikusan illeszkednek a hazai munkákhoz. Ezek pedig 4. BALOGH J.: Mátyás király ismeretlen miniatura arcképe. Művészettörténeti Értesítő (1:956). 5. BALOGH J.: Adatok Milánó és Magyarország kulturális kapcsolatainak történetéhez (Bp. 1923). 188
