Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Marosi Ernő: Mátyás király székesfehérvári sírkápolnája
Marosi Ernő MÁTYÁS KIRÁLY SZÉKESFEHÉRVÁRI SÍRKÁPOLNÁJA Ma Székesfehérvárott a későgótika művészetét egyetlen fennmaradt építészeti alkotás, a XVIII. században Szent Anna titulust nyert, Hentel polgár által építtetett temetői kápolna képviseli. A művészettörténeti szakirodalom ezen egy emlék alapján nem szokta a várost a XV. század végének jelentős központjai között említeni. Mégis, az írott források és a múlt századból eredő, szemtanúktól származó hagyomány alapján úgy tűnik, a város utolsó, művészeti tradícióihoz méltó nagy korszaka ez időben következett be. Ez a virágzás Mátyás és körének tevékenységével függ össze. Mátyás fehérvári építkezéseiről, ezek nagyszerűségéről és szépségéről nemcsak Mátyás udvarának humanistái szólnak, de VIII. Ince pápa 1485-től kezdve ismétlődő búcsúengedélyei és mindenekelőtt a bennük említett óriási, a király kincstárát próbára tevő építési költségek igazolják ezek fontosságát. Balogh Jolán 1986-ban közreadott hatalmas adattára alapján úgy tűnik, tisztázottnak tekinthetjük a Mátyás építtette Hunyadi családi mauzóleum jelentőségét, monografikus alapossággal egybegyűjtve találhatjuk meg a rá vonatkozó írott forrásanyagot.1 Az épületről magáról nem sokat tudunk. Noha helyét régóta tisztázták a kutatások,1 1 2 feltárt alapfalai nem sokat mondanak számunkra, s nem tekinthető megnyugtatóan lezártnak az alapozások értelmezése sem. Üjabban az a felfogás érvényesült, hogy az eddig túlnyomóan kápolna alapfalainak tekintett maradványok egy nagyobb együttes részét képezték. Emellett főleg a keletkezésére vonatkozó forrásokat idézik. Ezek a bazilika nagyvonalú és költséges bővítéséről beszélnek, sőt, Bonfini a királynak és családjának temetkezési helyéül szánt új, tágasabb főszentélyről emlékezik meg. Ezekből a forrásos adatokból vonja le Balogh Jolán azt a következtetését, hogy a Henszlmann által feltárt, legkeletibb alapfalakban egy félbeszakadt, nagyarányú szentélybővítés nyomait kell látnunk. Ez az új szentély szolgált volna tehát Mátyás és családja mauzóleumaként. (1. ábra) A ma felszínen lévő alapfalak ezt a következtetést nem teljesen egyértelműen támogatják. A feltárt falmaradványok legjelentősebb része egy nyújtott, kápolnaszerű tér északi határoló falának és keleti, lapos poligonális záródásának mintegy 6 m hoszszan húzódó alapozása. Mivel a fennmaradt alapfalak meglehetősen amorf állapotban vannak, falsíkjuk nem ismerhető fel, az épület hossztengelye sem tűzhető ki egyértelműen. Ez a tengely azonban, bár iránya valószínűleg megegyezett a románkori bazilika főtengelyével, azzal semmiképpen sem eshetett egybe. Az északi fal meghoszszabbítása majdnem a románkori apszis középpontján haladna át, s a feltételezhető déli fal is valamivel a déli diadalívpilléren belül esnék. A kápolna tehát lényegesen keskenyebb a régi templom főhajójánál, s mivel erősen dél felé tolódik, annak sze1. BALOGH J.: A művészet Mátyás király udvarában (Bp. 1966) I. Adattár 179. skk 2. HENSZLMANN I.—REISSENBERGER L.: A nagyszebeni és a székesfehérvári régi templom (Bp. 1883) 56. — Ennek ellenére még DERCSÉNYI D. is erre vonatkoztatja a Kálmáncsehiféle Szent Anna kápolna, a XIX. században Mátyás kápolnaként ismert északi kápolna leírását: A székesfehérvári királyi bazilika (Bp. 1943) 61. 169
