Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétei
néhány nagyváros tért rá a pecséthasználatra, amely nagyobb arányokban csupán a XII. század végén, sőt a XIII. sz. elején kezdett elterjedni. A városi pecsét Európában mindenütt az autonómia kifejezőjévé vált, és ezért a pecséthasználat a kommunális mozgalommal párhuzamosan fejlődött.12 Elvileg tehát III. István korában — ha elfogadjuk Fügedi érvelését a városprivilégium keletkezésére — már véshették a fehérvári pecsétet. Nem mondana ennek a pecsét felirata sem ellent, a betűtípusok ugyanis származhattak abból a korból is. A feliratok betűi azonban a pecséteken általában archaikusabb jellegűek, hosszabb ideig ragaszkodnak a régebbi típushoz, és így mégsem hozhatjuk fel bizonyítékként a pecsét III. Istvánkoriságára.1'3 14 Nem is, hiszen a pecsét a maga teljességében a XIII. századra jellemző,11 mégpedig annak első évtizedeire.15 összehasonlítva a fehérvári pecsétet a korabeli hazai és külföldi pecsétekkel, végeredményben azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a XIII. század első harmadában készülhetett, tehát egyidőben az esztergomi latinokéval, sőt talán valamivel korábbi.16 Ebben az időben, II. András uralkodása alatt kezdték a pesti polgárok is pecsétjüket használni, és az erdélyi szászok is ekkor kaptak erre engedélyt.17 Végül viszonylag korai keletkezésre utal a pecsét felirata is. Német jogtörténészek szerint ugyanis a pecsét a külső jele az önálló jogi személyiségnek, és a régi „Sigillum civium...” felirattípus megváltozása, „Sigillum civitatis...”-szá alakulása kifejezi a városnak a polgárok közösségéből („Genossenschaft”) testületté („Körperschaft”) történő változását. A városnak testületté, jogi személlyé alakulását a XIII. századra teszik.17» Bár ezt százszázalékosan igazolni nem lehet, hiszen sok esetben a városok később is ragaszkodnak a régi pecsétfelirattípushoz, a magyar városi pecsétek szintén többségükben ezt a képet mutatják, azaz nálunk is eleinte főleg a polgárok, később a város pecsétjének nevezik a pecséteket.17 b Ebből tehát az is következik, hogy a XIII. századi Székesfehérvárott sem vált még a város jogi személlyé, hanem a polgárság közösségét jelképezte a pecsét. 12. L. erre KUBINYI A.: op. cit. 118. és az ott Idézett irodalmat. 13. Az egyes betűtípusok korára: P. DESCHAMPS: Étude sur la paléographie des insriptions lapidaires de la fin de l’époque mérovingienne aux dernières années du XH-e siècle. Bulletin monumental 88 (1929) 65—82; J. ROMAN: Manuel de sigillographie française (Paris 1912) 225. A fehérvári pecsét vésnöke elkövetett különben egy hibát, fordított N betűt vésett. Ez is gyakran előfordult a középkorban: R. GANDILHON: Inventaire des sceaux du Berry (Bourges 1933) XLV. O. 14. A pecsétképen ábrázolt épület ugyan GERÖ LÁSZLÓ szíves közlése szerint — amiért ezúton is köszönetét mondok — XIII. századi jellegű, de pontosan nem határozható meg. 15. A feliratot övező gyöngysor és a pecsétkép elhelyeződése a század elejére utal. 16. V. ö. F. VATTAI E.: Az esztergomi latinok kettőspecsétje. Arch. Ért. 90 (1963) 44, 17. KUBINYI A.: op. cit. 114, 117. A szászokra: KUMOROVITZ L. B.: A magyar pecséthasználat története a középkorban (Bp. 1944) 54. 17/a V. ö. W. EBEL: Uber die rechtsschöpferische Leistung des mittelalterlichen deutschen Bürgertums. Untersuchungen zur gesellschaftlichen Struktur der mittelalterlichen Städte m Europa, Reichenau—Vorträge 1963—1964. (Vorträge und Forschungen, Bd. XI) (Konstanz- Stuttgart: 1966) 254. „Äusseres Merkmal für die selbständige Rechtspersönlichkeit der Stadt ist das Siegel, dessen Umschrift in der Wandlung von seiner älteren Gestalt: „Sigillum civium” zur jüngeren: „sigillum civitatis” schon spachlich den Übergang von der Genossenschaft zur Körperschaft zum Ausdruck bringt.” — A közösségből testületté alakulásra 1. még pl. H. MITTEIS—H. LIEBERICH: Deutsche Rechtgeschichte. Ein Studienbuch. 11. ergänzte Auflage, (München 1969) (Juristische Kurz—Lehrbücher) 181: „Seit etwa dem 13. Jhdt. vollzieht sich in den Städten der bedeutungsvolle Wandel von der Genossenschaft zur Körperschaft. Neben die universitas civium und über sie tritt jetzt die civitas, die Stadt als selbständig handelndes Wesen; die Städte waren die ersten „juristischen Personen” mit eigenen, Organen”. 17/b Ez különösen világos olyan városok esetében, amelynek ismerjük XIII. századi és későbbi pecsétjeit egyaránt. Az esztergomi kettős pecsét felirata: SIGILLVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS, ill. SECRETVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS, míg a XIV— 154
