Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Huszár Lajos: Anjou-kori pénzverés Székesfehérvárott
gyarországi utánvereteket jelentenek, még mindig további kérdés, hogy vajon ezek fehérvári veretek-e és kedvező esetben merülhetne fel végül annak a valószínűsége, hogy az említett kifejezés a fehérvári márkasúly alapján vert pénzeket jelenti. A rendelkezésünkre álló, illetve általunk ismert írott források az 1337—1342 közötti időből tesznek említést kifejezetten székesfehérvári pénzekről. Először 1337- ben tűnik fel ez az említés a Zichy okmánytárban bizonyos birtoküggyel kapcsolatban „denarii parvi Albenses” formában,6 6 7 majd az 1338—1342 közötti évekből származó pápai tizedszedő lajstromokban szerepelnek időnként a fehérvári kis dénárok.8 E feljegyzésekből, melyek hol parvi, hol parvuli jelzővel illetik a fehérvári dénárokat, annyi kiderül, hogy a szóbanforgó pénzek minden esetre apró kis érmek lehettek. A források szerint 40 db ment belőlük a pensára, de ez önmagában véve nem sokat mond, mert minden forgalomban lévő dénárból ennyi tett ki egy pensât, lévén a pensa 40 dénár értékű számítási egység és nem forgalmi pénz. A pápai tizedszedők számadásainak további vizsgálatából kiderül, hogy már előzőleg 1332—1337 között is gyakran emlegetnek ezek nem ugyan kimondottan fehérvári pénzeket, de ott forgó aprópénzeket (parvi) vagy szögletes aprópénzeket (parvi cardinati),9 sőt egyízben említést tesznek igen kis bécsiekről (Viennenses valde parvi), amelyekből 13 db ért egy garast.10 Mindezekből az derül ki világosan, hogy a 30-as években bécsi dénárok éspedig főként apró bécsiek forogtak a fehérvári egyházmegye területén. Ez annyiban lényeges számunkra, mert érthetővé teszi, hogy miért voltak apró érmek a fehérvári veretű pénzek is. Ennek a kérdésnek a világos megértéséhez azonban legalább röviden ismertetni kell az egyébként eléggé bonyolult egykorú pénzforgalmi viszonyokat is. A XIII. század közepétől kezdve a XIV. század végéig a bécsi dénárok erőteljes áramlása következett Magyarország felé és a bécsi dénárok hatalmas tömegei kerültek a magyar pénzforgalomba, amit az írott források és az egykorú éremleletek adatai együttesen bizonyítanak. Ennek következménye az lett, hogy a bécsi dénárok erős befolyást gyakoroltak a korabeli magyar pénzverésre és ez a hatás Károly Róbert pénzverésében is lényegesen érezhető. Elsősorban is uralma elején, egészen 1323-ig a szerény méretű királyi pénzverés teljesen a bécsi dénárok közvetlen hatását árulja el, majd 1334—1337 között a bécsi dénárok finomságában készültek az egész országban a különféle „parvus” néven emlegetett királyi veretek. A királyi pénzverés mellett azonban 1337-ig állandóan folyt a bécsi mintára készült széles bécsi és igen kis bécsi dénárok veretése, de forgalomban voltak az ún. közepes bécsi dénárok is. E sokféle elnevezés megértéséhez tudni kell, hogy a beáram6. Blagay család okit. 106. 7. 1337. IX. 15, „...pro triginta duabus marcis denariorum paruorum albensium...” Zichy okmt. I (1871) 522, 504. sz. 8. 1340. VIII. 30, ,,...LX. denarios parvulos de Alba Regali...” Monum. Vat. I. 425; 1341. X. 17, .....IUI. pensas parvulorum denariorum de Alba Regali...” ibid. 426; 1338—1342 közötti időből „...LX. denarios parvulos de Alba Regali...” ibid. 425; .....XL. denarii paruuli de Alba Regali...” ibid. 426; „...Ilii. pense parvulorum denariorum de Alba Regali...” ibid. 427; ,,...V. pense cum dimidia parvulorum denariorum de Alba Regali computando XL denarios pro pensa...” ibid. 428; „...XXXVI. pensas parvorum denariorum de Alba Regali, que vendite fuerunt pro IIII florenis auri et VI grossis Ungaricis...” ibid. 428; „...V pensas cum dimidia parvulorum denariorum de Alba Regali...” ibid. 431. 9. így a fehérvári egyházmegyéből (Albensis de archidiaconatu) befolyó adóról elszámolva beszélnek „parvus”-ról („VIII pensas parvorum” és ,,IX parvos de Archidiaconatu Albensi”, valamint „XLVII parvos”) Mon. Vat. I. 394, 398, 399; majd „parvi cardinatis”-ről („IIII pensas parvorum card, postea IIII pensas”) Mom. Vat. I. 383. és 398; végül egy érdekes adat „...VII pensas parvorum card, quos portavi cum pecunia Albensis...” Mon. Vat. I. 383. (lehet értelmezni úgy, hogy a fehérváriak pénze, de úgy is, hogy fehérvári veretű pénz). 10. (a tolnai papok fizetnek) „...Wiennenses valde paruos, qui currunt in Alba Regali quorum dicebantur XIII valere unum grossum...” Mon. Vat. I. 312. 115
