Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Huszár Lajos: Anjou-kori pénzverés Székesfehérvárott
lás elején a XIII. században a valódi bécsi dénárok neve Magyarországon széles bécsi dénár (denarius latus Viennensis) vagy széles régi bécsi dénár (denarius latus Viennensis antiquus) volt. Ugyanakkor az ezek mintájára Magyarországon utánzott kis kerek bécsi dénárok neve is dénár (denarius parvus, vagy parvulus) volt. Minthogy a XIV. század elején, 1335 körül Magyarországon is elkezdték verni a széles bécsi dénárokat, az elnevezések megváltoztak. Ettől kezdve a valódi bécsi dénár neve szögletes dénár (denarius latus cardinatus, vagy parvus cardinatus) lett, a Magyarországon vert kis bécsi dénárok neve pedig közepes bécsi dénár (Viennenses mediocres) névre változott, míg a félsúlyú obulusokat igen kis bécsi (Viennenses valde parvi) néven emlegetik a források.11 Tehát a ’parvus’ elnevezés alatt 1335 előtt a Magyarországon vert bécsi dénárok értendők. A bécsi dénárok utánzása főként a dunántúli kamarákban folyhatott. A bécsi dénárok magyarországi forgalmának megszüntetésére 1338-ban jött első ízben intézkedés, de a végleges megszüntetés csak 1405-ben következett be, kivéve az ország nyugati határsávját, ahol továbbra is forogtak bécsi dénárok. A XIV. század elején tehát úgy a valódi bécsi dénároknak, mint a bécsi mintára Magyarországon készült utánvereteknek állandó rendes forgalma volt a magyar gazdasági életben. így teljesen érthető, hogy a pápai tizedszedők lajstromai a fehérvári egyházmegye területén szedett parvus-okról, vagy parvi cardinati-ról tesznek említést, minthogy mindkettő lényegileg a bécsi dénárokat, illetve azok magyar utánveíeteit jelenti. Ennek tudatában az is nyilvánvaló, hogy a forrásokban szereplő „denarii parvi (vagy parvuli) de Alba Regali” ugyancsak a bécsi dénárok mintájára vert Kis pénzek kellett hogy legyenek. Ha ennyi forrás említi a fehérvári parvusokat, akkor ilyenek bizonyosan voltak is, csak az a kérdés, hogy Károly Róbert sokféle típust mutató pénzei közül ki lehet-e válogatni a fehérvári vereteket. A jelen esetben szerencsére abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy Schulek Alfréd komplex bizonyítékokra támaszkodó kutatásai alapján a fehérvári parvusokat nagy valószinűséggel meg lehet állapítani.11 12 Az egyik székesfehérvári veretnek tekinthető a CNH. II. 27. sz. kis pénz, mely az előlapon koronázott királyi mellképet, a hátlapon pedig állatalakot (sas) mutató éremképet ábrázol. E kis dénár teljesen megfelel a bécsi mintára vert parvus fogalmának. Elsősorban is azért, mert ennek az éremnek mindkét oldalán az éremkép bécsi mintára készült. Ugyanis az előlap a Luschin által13 61. sz. alatt leírt valódi bécsi 1. ábra. 1: CNH II. 27; 2: CNH II. 34; 3: Luschin 61, előlap (avers) 4: Luschin 78, előlap (avers) 5: Luschin 23, előlap (avers). 11. HÔMAN B.: op. cit. 381. 12. SCHULEK A.: Vegyesházi királyaink pénzel és korrendjük. I. Károly Róbert. Num Közi. 25 (1916) 128 íf. 13. A. LUSCHIN: Wiener Münzwesen im Mittelalter (Wien und Leipzig 1913). 116
