Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Koller, Heinrich: A székesfehérvári királyi trónus kérdése
gazdasági élet és az igazgatás tesz szükségessé. Eleinte ez a központi helyzetű területek előnybe részesítésével válik láthatóvá.15 16 Ha a lentieket összefoglaljuk, legyen szabad feltételeznünk, hogy a Karoling korszakban, egészen a XI. század elejéig léteztek ’fővárosok’ és, hogy egy uralmi, hatalmi terület központjának a trónszék lényeges ismertetőjele volt. Bár Beumann tetszetős bizonyítási eljárása néhány részletkérdésben még régészeti bizonyításra vár, mégis ösztönző hatással volt máris az eddig kellőképpen nem művelt trónus-probléma kutatására. Ezért részesült oly nagy figyelembe az újabban Paderborn-ban feltárt Karoling-kori trónszék-alapzat. Ez a trónszék a templomtól nyugatra állott a szabadban olyan alapzaton, amelybe hat lépcsőfokot vágtak, és Salamon király trónjának példája nyomán azok vezettek fel a trónszékhez.16 Kézenfekvő az aacheni létesítménnyel való párhuzama. Ez sok kérdésre hat ösztönzőleg. Ilyen például a templomok nyugati épületrészének jelentése és jelentősége; a templomok nyugati homlokzatának szerepe az uralkodó önábrázolását, valamint a törvénykezés helyét illetően.17 A kutatás még nem jutott el annyira, hogy a sok homályosságot felderítse. De ezen a helyen utalnunk kell a magyar problematikára, nevezetesen a székesfehérvári Boldogasszony templom nyugati épület-egységének eddig, még ki nem elégítően megmagyarázott kialakítására. Jelenleg ezt még az elégtelen korai leírásokból csak sejthetően tudnánk rekonstruálni,18 viszont biztos, hogy ez a probléma a fentebb említett kérdéscsoportba tartozik és csak ebben az összefüggésben fejthető meg. Az összehasonlításul szolgáló emlékekkel még alig foglalkoztak, pedig a földrajzi közelség miatt elsősorban tekintetbe kellett volna venni. Emlékeztetnék a ravennai exarcha palotára, amellyel még mindig nem vagyunk teljesen tisztában.19 Sokkal fiatalabb a bécsi Schottenkirche eredeti nyugati oromzata, amelyet Babenberg Jasomirgott Henrik (1141—1177) osztrák herceg építtetett. A hercegnek jó kapcsolatai voltak a Kelettel és Bizánccal, így talán szabad sejthetni, hogy Magyarországhoz is szoros kapcsolatok fűzték.20 A Schottenkirche nyugati oromzatának rekonstruálása — jóllehet írásos forrás is megemlékezik róla és nyilvánvalóan fontos cselekmények színhelyéül szolgált21 — mindmáig nem sikerült.22 A topográfiai vizsgálatok 15. Ibid. 622 skk. A közölt táblázat a központi helyzetű tartományok előrenyomulását bizonyítja meggyőzően. Az un. Kernlandschaften problémájának mindenesetre a korábbi korszakok számára is megvan az érvény essége. Ibid. 116 skk. 16. Karolus Magnus et Leo papa. Ein Paderborn er Epos vom Jahre 799. Studien und Quellen zur Westfälischen Geschichte. 8 (1966). V. ö. különösen H. Beumann hozzászólását: Das Paderbomer Epos und die Kaiseridee Karls des Grossen. Ibid. 12 skk. 17. Az irodalom túl gazdag, de nagyon szétszórt. V. ö. SCHRAMM, p. E.: op. cit.; THÜMMLER, H.: Karolingische und ottonische Baukunst in Sachsen. In: ELBERN, v. H.:Das erste Jahrtausend. 2. kiad. (1964) 879 skk.; BUSEN". H.: Kloster und Klosterkirche zu Corvey. Kunst und Kultur im Weserraum 800—1600. 1., 3. kiad. (1966) 13 skk. Möbius: Westwerkstudien (1968) c. műve csak bejelentés alapján ismert számomra. 13. E kérdéshez újabb adatokat a Kralovánszky Alán vezette folyamatos régészeti feltárása adhat. 19. RICCI, C.: Ravenna (1909) 68.; V. ö.; KRAUTHEIMER, R.: Early Christian and Byzantine Architecture (1965) 284. 20. HEILIG, J. K.: Die Erhebung Österreichs zum Herzogtum 1165 und das Bündnis zwischen Byzanz und dem Westreich. In: Kaisertum und Herzogsgewalt im Zeitalter Friedrichs I. Schriften des Reichsinstituts für ältere deutsche Geschichtskunde 9 (1944) 1 skk.; LECHNER. K.: Herzog Heinrich II. Jasomigrott. In: Gestalter der Geschicke Österreichs. Studien der Wiener Kath. Akademie 2 (1962) 35 skk.; FICHTENAU, H.: Von der Mark zum Herzogtum. 2. kiad. (1965). 21. FICHTENAU, H.—ZÖLLNER, E.: Urkundenbuch zur Geschichte der Babenberger in Österreich 1 (1950) n. 77.; V. ö.: BÓNIS GY.: op. cit. 53. 22. LATZKE tanulmánya még nem jelent meg. V. ö.: KOLLER, H.: Rezidenz. . . op. cit. 26 skk, 9
