Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja
Vajay Szabolcs GÉZA NAGYFEJEDELEM ÉS CSALÁDJA Géza nagyfejedelem1 családi viszonyainak vizsgálata során számos genealógiai és kronológiai nehézség merül fel. Sem házassági körülményei, sem gyermekeinek száma, és születésrendje nincsen kielégítőn tisztázva. Nagyfejedelemségének kezdőpontja szintén vitatott. Jelen eszmefuttatás célja e függő kérdések összegezése után a lehetőségekhez képest világot deríteni e problémákra. Ez az eredetileg magyar nyelven megírt tanulmány először német fordításban jelent meg i?z. VAJAY: Grossfürst Geysa von Ungarn. Familie und Verwandtschaft. Südostforschungen 21 (LÖSS) 45—101). Székesfehérvár kialakulásával kapcsolatos örvendetes legújabb kutatásokat összegező Székesfehérvár évszázadai című monográfia szerkesztőjének felkérésére — abból a célból, hogy Székesfehérvár kialakulására vonatkozó összes új eredmény egy kötetben és magyar nyelven kerülhessen az érdeklődők kezébe — került sor e kiadásra. A szerző annál is inkább tett örömmel eleget a felkérésnek, mert egyrészt magyar nyelven és Székesfehérvárott, Géza nagyfejedelem nyugvóhelyén jelenik meg munkája, másrészt pedig az időközben eltelt esztendők során mind a hazai, mind pedig a külföldi kutatás számos olyan eredményt mutatott fel, amelyek a jelen szövegbe való beépítésével a tanulmány lényegesen gazdagodott, s nemcsak alaptételei nyertek többszörös megerősítést, de további új következtetések tételére is lehetőség nyílott. Természetesen a monográfia céljának és tartalmának megfelelően jelen szövegünk értelemszerűen elsősorban csak azokat a kérdéseket tárgyalja, amelyek a genealógiai területén közvetlenül és közvetve kapcsolódik a város kialakulása, illetve ezzel összefüggésben a magyar állam korai története kérdéséhez, nymodon tanulmányunk résziben rövidített, a fentiek alapján viszont részben bővített és megerősített változata a korábbi német nyelvű kiadásnak. A szerző köszönetét fejezi ki lektora, Györffy György segítségéért és felajánlja, hogy azokon a pontokon, ahol a lektorral nem ért egyet, a lektor nézete a lábjegyzetben helyt kapjon. Vajha ez a módszer követésire találna, mivel az ellentétes nézetek egyidőben történő szembeállítása még inkább elősegíti a tudományos kutatást. 1. A Géza név kiejtésének nyelvészeti vitáját nem szándékozunk felújítani. Honi kútfőinkben a nagyfejedelem neve Geicha, Geisa, Geysa, Geyssa, Geyza, Geijsa, Geijssa, Geycha, Geyche, Getha és Yesse változatokban fordul elő, míg a külföldieknél nem kevesebb, mint 64 különböző írásmódot találunk. WERTNER M. : Az Árpádok családi története (Nagybecskerek, 1892) 24; SZEJSTTPÉTERY I. : Scriptores Rerum Hungarieairum tempore Ducum Requmque stirpis Arpadianae gestarum (a továbbiakban: SSRH) 1 (1937) 523, 2 (1938) 651; GOMBOS F. A.: Szent István király a középkori külföldi történetírásban. Emlékkönyv Szent István király halálának 900. évfordulójára, ed: SERÉDI J. (a továbbiakban: SzIE) 3 (1938) 293, n. 6; A. GOMBOS: Catalogus Fontium Historiae Hungaricae 4 (Bp. 1943) Index, ed: CSAPODI CS. (a továbbiakban: Catal. Fontium) 61. — A nyelvészeti összehasonlítások eredményeképp Karácsonyi János a Gecse kiejtés mellett foglalt állást (KARÁCSONYI J.: A Geisa név kiejtése. Turul 10 (L892) 38—42 és 12 (1894) 20—23), amit Nagy Géza a Gyejcsa változatra javasolt módosítani (NAGY G. : Gyejcsa és Gecse. Turul 10' (1892) 42—48 és 14 (1903) 53—62). A kérdést újabban László Gyula és Czeglédy Károly vizsgálták (LÁSZLÓ Gy. ; Jegyzetek István királyról. Élet és Tudomány. 1959. évi Tudományos Kalendárium (Bp. 1959) 35—39; és CZEGLÉDY K.: Géza nevünk eredete. Magyar Nyelv 52 (1956) 325—33). László ama felfogását, hogy a ,,géza” éppoly méltóságjelölő kifejezés lenne, mint a „gyula” és a ,,vajk”, Czeglédy érvelését figyelembe véve még nem tekinthetjük bizonyítottnak. Másrészt Czeglédy valószínűsítette, hogy a név mai kiejtése leginkább Décse lehetne. — Ám bármiként dőljön is el a fonetikai vita, a talán helytelen közhasználat az idő folyamán a Géza változatot szentesítette, miértis tanulmányunk során óképpen fogjuk használni. — Ami pedig a nagy-fejedelmi címet illeti: a korabeli tudósítások formálisak. Ez a cím éppenúgy kijárt Magyarország urának, mint a kijevi Rurikidáknak, akiknek nagyfejedelmi rangja akadálytalanul átment a köztudatba (Grossfürst, grandprinoe, velikyj knjaz). Az Árpád-ház vezérlő fejedelmét Tormás előadása alapján már Konstantinos 6a
