Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja
Géza nagyfejedelem tudott életadatai a következők: ismerjük pontos halálozási dátumát, 997. február 1; idős korában hunyt el, — plenus dierum, — ami ha nem is jelent szükségképp aggastyánt, mindenesetre ötven évet meghaladott emberre kell, hogy vonatkozzék3. Géza ezekszerint legkésőbben 940/45 táján született. Nem helytálló tehát az az érvelés, hogy Konsztantinosz Porphyrogennetosznak Árpád-házi Tormás előadására támaszkodó felsorolásában Géza nem szerepelvén, föltétlenül 949 után kellett, hogy szülessék.3 Tormás, a dolog természeténél fogva, csakis meglett családtagokat említ és a Bizánc-járásakor még mindenképp tíz éven aluli Gézát, — nyilván más kiskorú Árpád-ivadékokkal egyetemben, — fölöslegesnek tartotta felsorolni. Vizsgáljuk először, vajon mikortól keltezhető Géza nagyfejedelemsége? A hagyományos 972-es évszámot a javarészt koholmánynak minősült Aloldus-féle feljegyzés említi.4 Hóman, különösebb indokolás nélkül, 970-re tette Géza uralomrajutását5 míg Szilágyi László kutatása szerint 971 tekintendő nagyfejedelemsége első esztendejének.6 Kétségtelen, hogy Géza 973 tavaszán már nagyfejedelem, amikoris tizenkét követét Quedlinburgba küldi.7 Uralmának első pár hónapja bizonyára a belső rend helyreállításával telt el, s így a 971-es évszám nagyfejedelemsége kezdőpontjául elfogadható. Géza ekkor ereje teljében, harmincadik életéve körül járt, vagyis a nagyfejedelem kiválasztásánál oly fontos idoneitás szempontjának is megfelelt. Géza nagyfejedelemsége tehát minden valószínűség szerint 971 végétől, vagy legkésőbb 972 tavaszától 997 februárjáig, azaz kerek huszonhat esztendőn át tartott. Gézát és családját Pilgrim passaui püspök papjai keresztelték meg 974-ben. A nagyfejedelem a keresztségben az István nevet nyerte, amellyel azonban nemigen élt.8 Aligha lehetne vitatni, hogy Géza „kereszténysége” sokkalta inkább reál-politikai, Porpyhrogennetos is helyesen ,megás archon’-nak nevezi (Constantine Porphyrogenitus : De Administrando Imperio, ed: Gy. MORAVCSIK (Bp. 1949) cap. 53', Magyar—Görög Tanulmányok, t. 29). A nyugati források Gézát miagát is mint Ungarorum seniorem magnum említik (Vita s. Adalbert! episcopi Pragensis et martyris, auctore s. Brunone Querfurtensi. Monumenta Germaniae Historica, Scriptores (a továbbiakban: MGH, SS) t. IV. c. 23; 607).— Mind a görög, mind a latin kifejezés szószerint nagyfejedelmet jelent, aki legfőbb ura a területileg, vagy méltóságbelileg korlátozott rész-fejedelmeknek. 2. Post hec plenus dierum anno dominice incamacionis DCCCCXCVII seculi nequam erumpans celesti mutavit guadio. Legenda Sancti Stephani regis Maior, ed: E. BARTONIEK, SSRH. t. II. c. 5; 381; Legenda S. Stephani regis ab Hartvico episcopo conscripta', ed: E. BARTONIEK, SSRH t. II. c. 4; 407. — Előrehaladott korra vall a Legenda Minor kifejezése is: Qui cum iam senesceret, resolutionemque sui corporis imminere sentiret Legenda Sancti Stephani regis Minor, ed: E, BARTONIEK, SSRH t. H. c. 2; 294. 3. E túlságosan racionális felfogás híve volt SZABÓ K. : A magyar vezérek kora (Bp. 1883) 340. 4. PAULER GY. : A magyar Nemzet története az Árpádházi királyok alatt. 1 (Bp. 1093) 381, n. 31. — Maga a hivatkozott forrás: Chronica illustris stirpis Babenbergicae in Osterichia dominantis quem Aloldius de Pekäaim... conscripsit. Szövegét csak Ortilo de Lilienfeld; XII. század végi átírásban ismerjük (Notulae aneodotae priores ab anno DCCCCVIII. ed. C. HANTHALER Krembs 1742), aki nem annyira másolta, mint inkább átköltötte, illetve koholta. Dubiae fidei! — figyelmeztet A. GOMBOS: Catal. Fontium t. III. 1754. — Mindazonáltal ez az egyetlen leírt adat nem látszik ellentétben állani sem a hagyománnyal, sem a korrendi valószínűséggel. 5. HÖMAN B — SZEKFÜ GY. : Magyar Történet I (Bp. 1938) 166. 6. Szilágyi László feltételezése, szerzőhöz intézett levelében. Itt a helye, hogy köszönetét mondjunk az érdemes kutatónak, remélve, hogy figyelemre méltó eredményeit nyomtatásban is közzéteheti. Szilágyi a nagy fejedelem- cserét a bizánciaktól elszenvedett arkadiopóliszi vereséggel kívánja indokolni, amely szerinte éppen olyan belpolitikai következményekkel járt volna, mint aminők Nagy Géza feltételezése értelmében a riadei és az augsburgi csatavesztések nyomán is előállottak volt. NAGY G. : Trónöröklés az Árpádok alatt. Turul 32 (1914) 19—25’. 7. Otdo imperator maior et filius eius Oto... XIIII Kal. April Quidlingaburg venerunt... Illuc venere legati Graecorum... XII primates Ungarorum. Annales Altahenses maiores. MGH, SS t. XX. 787. ad a. 973. 8. Sanctus... Brunus... regem Ungarie baptizavit, qui vocabatur Gouz, et mutato nomine in baptismo Stephanum vocavit... Rex quoque supradictus filium suum baptizare iussit... €4
