Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Györffy György: Székesfehérvár feltünése a történeti forrásokban
szán vára emelkedett és ahol Árpádot 907-ben eltemették. Ugyanakkor Fejér megyéről nagy valószínűséggel állapítható meg, hogy az Előd fia Szabolcs, a Csák nemzetség ősének szállásterülete volt.15 16 Hogy miért tette a krónikaszerkesztő Árpád szálláshelyét Fehérvárra, elsősorban azzal magyarázható, hogy a krónika írása idején Fehérvár számított az ország székhelyének és így a szerző mintegy a maga korának helyzetét vetítette vissza a honfoglalás korába.15 Volt azonban más is, ami a szerző figyelmét ide irányozta: a Fehérvár melletti Noé hegy. A középkori krónikaírók egyik fő feladatuknak tekintették a Noétól való származás megfogalmazását. Megtalálható ez mind a külföldi, mind a magyar krónikákban.17 A Képes krónika például ízről-ízre vezeti le Noétól Árpádig a leszármazást, miközben korrigálja a régibb szövegezés Noétól való származtatásának hibáját. Aligha tévedünk, hogyha feltesszük, hogy a bibliai genezist szem előtt tartó krónikaíró a Noé hegye helynévben olyan ősi időkre emlékeztető helyet vélt felfedezni, mely az országokon át vándorló magyarok vezére, Árpád szamára ugyanolyan kikötő és megállapodó hely volt, mint az özönvíz tengerén hánykódó Noé számára az Ararát. Azt szinte mondani is felesleges, hogy Noé hegyének semmi köze nincs az előidőkhöz. Az Árpád-korban divatos bibliai személynevek között megtaláljuk a Noé nevet is.18 Személynévből vált helynévvé a XI—XII. szárad folyamán mind Fejér megyében, ahol Fehérvár mellett DK-re egy ilyen nevű falu is állott, mind Abaújvár, Borsod és Kolozs megyében, ahol a Novaj faluk nevében ma is él.19 Fehérvár történetének első biztos adataként szokás emlegetni azt a hagyományt, amely szerint Géza fejedelmet az itteni Péter-Pál templom helyén temették el.20 A Kottaner Ilona 1846-i napló-kiadására való hivatkozás nem jelenti azt, hogy e hagyományt Kottaner Ilona jegyezte volna fel. A napló 1846-i kiadója, Endlicher közli lábjegyzetben: „St. Peter und Paul auf dem Platze zu Stuhlweissenburg, mit dem Grabe Herzogs Geysa, des Vaters des St. Stephan.”21 Az adat, mint Pauler Gyula figyelmeztet rá, valójában Dlugosstól, a XV. századi lengyel krónikástól származik, aki I. Ulászló megkoronáztatása kapcsán említi, hogy Géza fejedelem és felesége, Adelhaid hamvai a Szent Péter templomban pihennek.22 Lehetséges, hogy a 15. GYÖRFFY GY. : Tanulmányok a magyar állam eredetéről. (Bp. 19:9) 20, 155 skk. 16. GYÖRFFY GY.: Krónikáink 102. 17. Vö. mAlyusz E. : Századok 100 (l'^se) 719, kinek egyébként az ősgesta tartalmát megállapító, s ebben Hóman nézetét követő felfogásával nem értünk egyet. Ügy véljük, hogy sikerült kimutatnunk, hogy Anonymus művét ismerte a XIII. századi krónikaszerkesztő, tehát Anonymus és a krónika egyezései nem vezethetők vissza egyértelműen az ősgestára (ld. Krónikáink 6 skk.). Üj és kétségbevonhatatlan bizonyítékot hozott erre HORVA.TH J. : Irodalomtörténeti Közlemények 67 (1967) 454—455. 18. 1523 körül Nyirakol faluban de genere Noe, azaz a Noé neméből származó nemesek éltek. Id. WENZEL G.: Árpád-kori új okmánytár (Pest 1861) I. 277; WERTNER M.: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. (Temesvár 1892) II. 218. 19. CSÁNKI D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. (Bp. 1897) III. 389; V (1913) 385; GYÖRFFY GY. : Tört. földr. I (1958) 124 , 793. 20. FITZ J. : Székesfehérvár (Bp. IS'37) 6. 21. I. ENDLICHER: Aus den Denkwürdigkeiten der Helene Kottanerin (Leipzig 1846) 38, hol jegyzetben a következőket írja: ,,St. Feter und Paul auf dem Platze zu Stuhlweissenburg, mit dem Grabe Herzogs Geysa, des Vaters des hl. Stephan.” Ko.taner Ilona naplójának új kiadásában; MOLLAY K.; Arrabona. 7 (1935) 256—279 Géza sírjáról nincs szó.-22. PAULER GY.: A magyar nemzet története Szent Istvánig. (Bp. 19C0) 195. A szóbanforgó hely Dlugoss krónikájában így hangzik: ,,1410 ...In hunc modum coronatione perfecta Wiadislaus rex novus Vngariae, iuxta ritum gentis illius, in omnibus regalibus apparamentis ad ecclesiam SS. Petri et Pauli in foro sitam, in qua sepultus fuisse Gieza pater B. Stephani cum Adleida uxore sua et ducis Poloniae Miecislai filias matre B. Stephani memoratur, processit et in throno regio ad id praeparato insidens, duas causas ... audit, discutit, definit et sententiam suam debitae mandat executioni...” Ioannis Dlugossii Historiae Polonicae libri XH. (Lipsiae, 1711) I. 742t—1743. 21
