Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja
Az előadottak nyomán egy egészen más Géza bontakozik ki a múlt ködéből, mint a középkori krónikások és a romantikus újkoriak „bölcs öreg fejedelme, aki népét a keresztény hitre térítette”. Az „igazi” Géza valódi pogány nagyúr, aki érdekei szerint mérlegeli és gyúrmálja mind a kereszténység, mind a pogányság előnyeit. A lehetőségeket tetszése szerint állítja bel- és külpolitikai érdekeinek szolgálatába. Keresztény lesz, hogy békén élhessen hatalmas német szomszédjával. E kereszténységet azonban felhasználja egy német-ellenes magyar—lengyel szövetséget célzó családi kapocs létesítésére. Első, pogány feleségével magához láncolja leghatalmasabb magyar alattvalóit, a gyulák törzsét. Ezzel szabad kezet nyer a dunántúli Árpádfiak ellen, s mikor hatalmukat kellőképp megtörte, — beleértve tulajdon öccsét, Mihályt is, — nem habozik erdélyi nejét eltaszítani. Ez az erőszakos belpolitika szolgál alapjául a Gézáról fennmaradt „véreskezű” hagyománynak. Talán Mihály herceggel sem történt kivétel, akinek özvegye, mint Géza második felesége, egyben a magyar-lengyel viszony elmélyítésének is zálogává lett. S itt álljunk meg egy szóra. Ha Géza 986 táján kötötte második házasságát Adelhaiddal, feltűnhet, hogy első gyermekük csak 992-ben született. Eltekintve a korán elhalt utódok lehetőségétől, kíséreljük meg e párnak még egy felnőtt kort ért gyermeket tulajdonítani. Fiúutód hagyományának teljes híjján, csakis egy harmadik leány jöhet szóba. Ehhez azonban szükséges, hogy e vélelmet valamely tudósítás támogassa. A magyar dinasztia házassági kapcsolatai e tekintetben némák: a 987/89. táján születhetett leány tehát nem ment férjhez. A X.—XI. században ez csakis az egyháznak való ajánlással magyarázható. Vizsgálódásunk tehát arra kell, hogy irányuljon, vajon fennmaradt-e Szt. István idejéről egv királyi nőrokon magas egyházi méltóságának hagyománya? A kérdésre igenlően válaszolhatunk. A Veszprém megyei Somlóvásárhely Szt. Lambertnak szentelt apácakolostora mindültig büszkén hivatkozott szentistváni alapítására, valamint arra, hogy első fejedelemasszonya, Colostica, a „szent király véréből” való volt.69 A Szt. Lambert klastrom birtokát valóban ama somlai királyi földből hasították ki, amely Koppány leverése után jutott István birtokába. Vásárhely alapítása tehát nem lehetet sokkal későbbi Pannonhalmáénál és alkalmasint a veszprémi püspökséggel egyidejű. Ilyeténképp 1008 tájára tehetnők, Szt. István római zarándokútjának esztendejére. „Colostica” fejedelemasszony ekkor legalább húsz esztendős kellett, hogy legyen, ami feltételezésünkkel korrendileg ösz.szevág. Maga a név a Scholastika változata és viselője valószínűleg csak az egyházi rendbe léptekor nyerhette. helyütt Vászolyt és Szár Lászlót — helyesen — Mihály fiainak mondja: Michael vero genuit Calvum Ladizlaum et Vazul Chron. Hung. Comp. Saec. XIV. op.cit. c. 63. SSRH t. I. 311; másutt Vászoly Szt. István unokatestvérének fia: Vazul patruelis sui filium ibid. c. 69. SSRH t. I. 320; ismét másutt Szár László Szent István nagybátyja: Calvi Ladizlai, patrui sui ibid. c. 69. SSRH t. I. 321. — E bizonytalankodásnak szociológiai, filológiai és politkai okai vannak. Az első szempont tekintetében a leviratus elképzelhetetlen. ,,vérfertőző” intézmény, miértis a krónikás fel sem mer tételezni ilyen alapon előállott atyaíiságot. amelynek létezését nyakatekert formulákkal igyekszik elkendőzni. Fiológiai szempontból a magyar nyelv kevéssé szabatos a rokoni fokozatok pontos kifejezésére és így a magyar szájhagyomány latin feljegyzése nem fedi mindég a pontos nemzedékrendi viszonyt. Példa: bátyám = 1. idősb fivérem, 2. apám öccse; öcsém = 1. ifjabb fivérem, 2. apám báttyának fia; stb. — Az 1524—27 között magyar nyelven fogalmazott Érdy-kódex a helyes rokonsági fokot a következő kifejezéssel jelöli: attyának ewcche ffya: Nyelvemléktár, Magyar Tudományos Akadémia, t. V, 244; Mügein Henrik német szövege így szól: seins vetem sün Wanczille, holis a ’Vetter’ archaikus értelemben nagybátyát jelent: Chronicon Henrici de Mügein, germani ce conscriptum SSRH t. II. c. 20,151. — A kérdés politikai vonatkozásait Váczy összegezte. VÁCZY P.: A Vazulhagyomány középkori kútfőinkben. Levéltári Közlemények 18—19 (1940/41) 333—338. 69. LUKCSICS P. ; A vásárhelyi apácák története (Veszprém, 1923) 13—14. 81
