Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja
után — s még kevésbbé tekinthetjük „elírásnak" — ha még későbbi kútfőink is „királynak” mondják Gézát,76 akiről Tóth Zoltán kétségtelenül kimutatta, hogy pogány eszmevilága ellenére is a keresztény magyar államnak mind egyházi, — püspökségek — mind világi, — vármegyék — tekintetben igazi alapvetője.77 Ez a ténymegállapítás mitsem csökkenthet Szent István további országépítésének eszmei és történeti jelentőségén. A teljes valóra törekvő kutató számára a legenda kegyes kizárólagossága mégsem szabad megtévesztő legyen. Ténybeli pontatlansága ellenére is, a legenda őrzi hívebben a középkor eszmevilágának Szent Istvánját. Csak e nagyság és a köréje fonódó hagyományok ismeretében szabad az oknyomozás tárgyszerűségével elkülöníteni Géza porcióját Istvánétól, abban az országalapításban, amely az egymáshoz méltó atya és fiú közös történelmi műve. 76. Tempore regis Geyche et sancti regis Stephani Chron. Hung. Comp. Saec. XIV. op.cit. c. 53, SSRH t. I. 303; temporibus Geythe et Sancti Stephani regum Chronioon Monacense. SSRH t. II, c. 23, 63; Geicha genuit secundum regem Stephanum Simonis de Kéza Gesta Hungarorum SSRH t. I. c. 43, 172; istorum etiam consilio et auxilio rex est Geych.a constitutus Chronioon Posoniense SSRH t. II. c. 33 , 34—35; Pater eius (sc. regis Stephani) rex quidem, sed primum gentilis fuit Legenda Sancti Stephani regis Minor, op.cit. c. 2. SSRH t. II, 304. — A rex megjelölésnek itt sem lehet jelentősebb vonatkoztatási központja, mint a Rex Julus esetében, vagyis elsősorban tényleges főhatalmat jelent. Ámde messze nem valószínűtlen, hogy Gézának terve lett légyen egy koronázás, s talán éppen ezt a X. században még sokkalta inkább szakrális, semmint politikai jellegű aktust utasították vissza a nagyfejedelemnek azzal az indokolással, amit utóbb önkényesen „evangélizációs tevéqenységére” vonatkoztattak: manus pollutas humano sanguine gestas (lásd 64. jegyz.). A kitétel minden bizonnyal sokkalinkább az egyeduralomra törő Géza gyilkosságaira vonatkozhatott, ami eleve útját állta keresztény királlyá való kenetésének. — Tóth Zoltán mutatott rá, hogy mindennemű tilalmakat maga után vonó „véreskezűseg” túlon-túl szigorú megítél-ése lenne Géza erőszakos térítésének, még ha ez netán pusztító belháborúval járt volna is, amint ezt Thietmar egy odavetett mondatából sejhetjük: Qui (sc. Geycha dux) cum Christianus efficeretur ad corroborandam hanc fidem contra reluctantes subditos sevit, et autiquum facinumzelo Dei exestuans abluit THIETMARI MERSEBURGENSI op.cit. Lifo. VIII, c. 3. MGH, SS t. III. 362. — Szent István legrégibb életírója, aki ezt a hagyományt reánk örökítette, már abban a korban élt, amikor az aszkétaszent helyét a harcos-szent foglalta el köztudatban; II. Paschalis pápa a Keresztesek szentföldi mészárlásait egyenesen az Egyház tekintélyével kendőzi el; ... manus vestras quas (sc. Deus) hostium suorum sanguine consecravit. — Tóth Zoltán azonban nem vonja le e helyes megfigyeléséből a szükségszerű következtetést (op.cit. 70). Valóban, Géza ’’véreskezűsége’ súlyosabb valamire kellett, hogy vonatkozzék, mint a harcos térítés. A vélelmezhető fratricidium bízvást ilyennek volna tekinthető, s kánonilag is maga után vonhatta a Gézát sújtó tilalmakat Feltételezésünk ezáltal közvetett alátámasztást nyer. — A külföldi források közül ugyancsak ’király’-nak mondja Gézát DANDOLO (1. 27. jegyz.), DEVOLI MIHÁLY (1. 14. jegyz.), ADEMARUS CABANNENSIS (1. 8. jegyz.), valamint az Annales Heinrichowenses (1. 38. jegyz.) és a Genealogia regum Polonorum (1. 39. jegyz.). — Géza tényleges „királyi hatalmához” aligha férhet kétség. Hogy vájjon az állami szuverenitás egyik fontos középkori ismérvét kitevő pénzverés jogát gyakorolta-e, vagy sem, egyelőre vita tárgya (GY. LÁSZLÓ: Die Anfänge der ungarischen Münzprägung. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis 4 (Bp. 1962) 27—53; LÁSZLÓ GY.: A magyar pénzverés kezdeteiről. Századok 97 (1963) 382—397; s ellenvéleményként; L. HUSZAR: Bemerkungen zur Frage der ersten ungarischen Münzen Numizmatikai Közlöny 64—65. (19'G5/66) 29—31; s ugyanő: Der Umlauf ungarischer Münzen des XI. Jahrhunderts, Acta Arch. Hung. 19 (1:967) 175—200.). — A rex címzés használatának helyes szemantikai értelmezését Collenberg vizsgálta behatóan (RUDT—COLLENBERG: Reges Novi, op.cit., bevezetés. Kiadás alatt.). Legújabban V. Solovjev mutatott reá, hogy a honi nyelvükön velikij knjaz’-ként, azaz nagyfejedelemként ismert kijevi uralkodót görög fordításban megás archon Rósias-nak mondják, de a latin fordítás ugyanakkor rex-nek címzi őket. V. SOLOVIEV: „Reges” et „Regnum Russiae” au moyen âge. Byzantion 36 (1966) 149—153. 77. Tóth Zoltán Ranzanusnak Szt. István apjára vonatkozólag mondott in illius opus succedit kitételét e tekintetben hosszain kommentálja (op.cit. 37). A vármegye-szervezet Gézakori megteremtésére Ranzanus következő mondata utal: per universam Hungáriám idoneis in locis disposuit (ibid. 61). — Ez a feltételezés simán beleillik Györffynek a ma-M
