Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja
nem sokkal korábban kelhettek egybe, miután a grófságot viselő Günther hihetőleg elsőszülöttjük. A thüringiai grófné tehát Szt. Istvánnak a bolgár cárevicsnét közvetlenül megelőzőleg született nővére kellett, hogy legyen. Günther apja feltételezhetően maga is grófságot viselt Thüringiában.10 Keresztnevét egyetlen forrás sem említi, de fiának Günther neve arra vall, hogy a későbbi Schwarzburgok törzséhez tartozott, s így talán az ebben a thüringiai grófságot viselt családban hagyományos másik keresztnevet — Sizzo (Siegfried) — viselhette.20 Ahhoz, hogy az ifjú Günther maga is grófságot viselhetett légyen, apjának az 1000. év előtt kellett elhaláloznia. E két leány beiktatásával Géza nagyfejedelem gyermekeinek számát hatra növeltük. Ámde feltételezett születés-rendjük megállapításához a már régről ismert gyermekek kronológiájának szemügyrevétele is szükséges. Szent István születési évét a legújabb kutatás 975-ben állapította meg, a korábban vélelmezett 969 helyett.21 Döntő érv e tekintetben a Krónika egy korjelölő megállapítása,22 továbbá az István keresztnév is, amit 974-ben maga Géza kapott volt 19. Thürirugia tartomány több közigazgatási egységre — Gau — oszlott, amelyeknek elen egy-egy gróf állott, akik valamennyien Thüirinigiáról írták magukat: comes in Thuringia (s nem: de Thuringia!) — Günther remetének előkelő világi nemzetségből való származását valamennyi forrás hangsúlyozza: Hisdem temporibus fuit in Thuringiae partibus quidam vir nobilis, dignitate et meritis illustris, nomine Guntherius. Vita S. Godehardi, op.cit. c. 8. MGH. SS t. XI, 201; valamint: monachus ex seculari nobilitate et heremita, beatus Guntherius qui ... solebat eum (sc. Sanctum Stephanum) sepius de terra Boemorum visitare. Legenda Santi Stephani regis Maior, op.cit. c. 12. SSRH t. II. 3S8. — Lásd még 16. jegyz. 20. A Schwarzburg család eleinte Käfeirnburgrol írta magát, míg a későbbi névadó vár csak 1100 táján épült (a Schwarza folyó mentén, Saatfeld közelében; Käfernburg ma rom, Arnstadt mellett). A Schwarzburg—Schwarzburg főág 1397-ben halt ki XXVII. Günther személyében, míg a Sondershausen mellékág 1930-ig virágzott, az utolsónak maradt Rudolstadt mellékág pedig az 1901-ben született és jelenleg gyermektelen Frigyes—Günther hercegben fog kihalni. W. Prinz v. ISENBURG: Stammtafeln zur Geschichte der europäischen Staaten, ed. F. Baron FREYTAG v. LORINGHOVEN (Marburg, 1953) Pars I, tav. 157—162: J. ERICHSEN : Die Anfänge des Hauses Schwarzburg (Sondershausen, 1910) — A Schwarzburgoknak Günther remete fivérétől, Sizzotól való szakadatlan leszármazását Dobenecker bizonyította először: a szerzetbe lépő Günther világi javait 1005 dec. 25.-én részben hersfeldi kolostorára, részben fivérének, Sizzonak fiaira hagyja. (Regesta diplomatica necnon epistolaria Historiae Thuringiae, ed. O. DOBENECKER, t. I. c. 500—1152 (Jena, 1896) 136 - 137, No. 629); és R. STÖWESAND: Zur Genealogie und Geschichte der Stifter des Naumburger Domes. Der Herold, N. F. 6 (Berlin, 1967) 381—401. — Ezek szerint Sizzo 10*05 végén már nem élt (lásd 81 jegyz.). 21. DÖRY F.: Szent István családi története SZIE t. II. 5*5*3—83. Géza nagyfejedelem fia kétségkívül Esztergomban született: LEPOLD A.: Szent István király születéshelye SZIE t. 11.487—524. — Miután egy korabeli krónika Szent István keresztelőjét dec. 25.-ére teszi, a születés 975 őszutóján kellett, hogy végbement légyen: Et cum rex baptizaretur in die s. Stephani, tale nomen sortitus est HERIMANNUS CORNERUS: Chronica. Corpus Historicum Medii Aevi, ed. J. G. ECCARDUS, t. I—II., (Leipzig, 1723.). (A továbbiakban: CHMA) t. II, ad a. 1009, 502. — Hogy a keresztelés színhelye ugyancsak Esztergom volt, szintén korabeli forrásból merítő szerző tanúsítja: In Hungáriám habes sanctum Stephanum primum regem Christianum, qui in Strigonio, ubi nunc est archiepiscopatus, baptizatus est MARTINTJS abbas Scotorum Viennae: Senatorium sive dialogus historicus. Scriptores Rerum Austriacarum veteres ac genuini, ed. H. PEZ, t. I—III, (Leipzig—Regensburg, 1721—1724). (A továbbiakban: SSRA), t. II. 667. — Itt a helye erélyesen megcáfolni Mathilde Uhlirz ama nézetét, amely szerint Istvánt '993-ban ( !) keresztelték volna Kölnben (!!), holis III. Ottó császártól, mint keresztapától, hűbéri lándzsát kapott volna (!!!). E pángermán eszmeszülemény minden forráshelyi alátámasztást nélkülöz, s ugyanakkor ellentétben áll mind a fennmaradt tudósításokkal, mind a dolgok logikai rendjével M. UHLIRZ: Compte-rendu (Sz. VAJAY: Grossfürst Geyza, op.cit.) ,,Cahiers de la Civilisation médiévale”, 7 (Poitiers, 19*64) fase. 1, 7*3—77. 22. A Koppány elleni hadjárat kapcsán, azaz 997-re vonatkozóan: Sanctus autem rex Stephanus iam pridem in adolescentia sua contra Cupan ducem fortem et potentem gessit bellum. Chronici Hungarici Compositio Saeculi XIV. SSRH t. I. c. 64, 312. — Ugyanígy Ranzanus; Id vero tentavit eo animo, ut praetextu exeerabilis coniunctionis tenderet 68
