Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja
semmint meggyőződésben aktus.9 E lélektani tényező fontossága az alábbiak során még kitűnik. Géza gyermekeként Szt. Istvánon kívül még Aba Sámuel felesége, Orseolo Péter király anyja és Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem eltaszított neje köztudomású. Bizonyossággal egyikőjüknek keresztneve sem állapítható meg. Teljesen önkényes Abánét Saroltnak, Orseolonét Gizellának, vagy Máriának, Boleszláv nejét pedig Judithnak nevezni.19 A fenti négy gyermeken kívül Géza nagyfejedelemnek még további két leányt tulajdoníthatunk. Keresztnevük szintén ismeretlen, ellenben tudjuk, hogy egyikük Bulgáriába, a másik pedig Thüringiába ment férjhez. Szt. István e két nővérének megállapítása a következő érvelés eredménye: 1. A bolgár cárevicsné. — Diokleai Mihály 1118-ban befejezett és Ioannés Skylitzés Historia-ját hellyel-közzel kiegészítő kézirat-másolata Sámuel bolgár cár fiára vonatkozóan a következő betoldást tartalmazza: Radoviir felesége Magyarország királyának leánya volt, akit, nem tudni mi okból, meggyűlölt és elkergetett, jóllehet már teherben volt és feleségül vette a szépséges Irénét, aki Larisszában esett fogságba.11 imponens ei nomen sicut sibi Stephanum ADEMAKUS' CABANNENSIS : Chronicon Aquitanicum et Francicum MGH. SS t. IV. c. 31; 129—139. 9. Jellemző e beállítottságra a Merseburgi Thietmar által megőrzött anekdota: Hic (sc. Stephani pater, Deviux nomine = Géza) cum Christianus efficeretur... Deo omnipotenti variisque deorum inlusionibus immolans, cum ab antistite suo ofc hoc accusaretur, divitem se et ad haec facienda satis potentem affirmavit. THIETMARI episcopi MERS EB URGENS IS Chronicon, MGH. SS t. III. Lib. VIII. c. 3; R2I3. Ugyancsak az eszmei meggyőződés gyönge voltára vall Szent Brúnónak Géza megtérésére vonatkozó tudósítása: qua duce (sc. Geisa) erat christianitas coepta, sed immiscebatur cum paganismo polluta religio, et coepit deterior esse barbarismo languidus et terpidus christianismus. Vita s. Adalberti op.cit. MGH, SS t. IV. c. 23; 607. — Ugyanígy HÓM AN—SZEKFU : op.cit. 175. 10. Wertner a régebbi forrásokban előforduló elnevezési változatokat összegezvén arra az eredményre jutott, hogy Boleszláv magyar nejének neve a lengyel kútfők szerint kétségkívül Judith (WERTNER M. : op.cit. 31); Orseoloné állítólagos Gizella nevét legelőször az Aldolus-íéle koholmányban találjuk, s így történeti alapja valószínűtlen (ibid. 62, n. 1); ugyancsak légbolkapott e hercegnőt Máriának nevezni (ibid 62); végül Wertner megcáfolja Aba Sámuelné állítólagos Sarolt nevét is (ibid. 107). Vagyis Orseoloné és Abáné neve Wertner szerint ismeretlen, a lengyel hercegné Judith keresztnevét azonban Dlugosz tudósítása nyomán elfogadja: Boleslaus filius Myeczislai Judith virginem, Geisae Hungáriáé Ducis filiam accepit in uxorem. JOHANNIS DLUGOSSII seu Longini canonici Cracoviensis Historiae Polonicae Libri XII. i (Krakow, 1873) ad a. 9:84, Lib. II; 135. — Wertner alapvetése óta a fenti kérdések tekintetében a következő álláspont alakult ki: Abánéra vonatkozólag minden változatlan; Orseoloné keresztnevét a velencei kútfők nyomán dolgozó Litta — sajnos, forrásának megjelölése nélkül — Honának mondja (C. P. LITTA: Famiglie Celebri Italiani. I—XII. (Milano, 1816—1912) t. II. fasc. 20: Orseolo di Venezia, táv. I), ámde a lengyel hercegné Judith nevét a Piast-ház legalaposabb genealógusa megcáfolja: ,,la seconde femme de Boléslas fut une princesse hongroise, fille de Geiza, mais elle ne s’appelait pas Judith, ainsi que Dlugosz l’assure, d’après l’auteur des Annales Krasinski”, O. BALZER: Genealogia Piastów (Krakow, 1895) résumé français. Balzer lengyel nyelvű művében (p. 40) bővebben is kifejti, hogy Boleszláv magyar nejének nevét Dlugosz összevétette az egy évszázaddal későbben élt I. Ulászló-Hermann király valóban Judith nevű nejével, akinek egyik kegyes alapítását hibás dátumolvasás folytán Boleszláv nejének tulajdonította. Boleszláv magyar nejének keresztnevét a korabeli Thietmar sem ismeri: Bolizlavus dux Polonorum... ab Ungaria sumpsit uxorem de qua habuit filium Besprim nomine, similiter expellans eam THIETMARI MERSEBURGENSIS op.cit. Lib. IV, c, 37, MGH, SS t. III. 784. — Ugyancsak az anonymitás mellett foglal állást a legújabb lengyel genealógiai szakmű: W. DWORZACZEK: Genealogie Tablioe, Institut Historii Pols,kiéj Akademii Nauk (Warszawa, 1959) táv. 1. 11. Mihály diabolisi (= Dévol) püspök Skylitzés művének az egyik bécsi kódexben reánk maradt átiratát önálló tudomása alapján néhány fontos adattal kiegészítette, amelyek a többi Skylitzes-kéziratokból hiányzanak. Ezeket a toldalékokat Prokié vizsgálta át és adta ki (B. PROKlC: Die Zusätze in der Handschrift des Johannes Skylitzés im Codex Vindobonensis hist, graec. t. LXXTV, Diss. München, IDOö). Idézetünk Mihály püspök ezen 65
