Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Györffy György: Székesfehérvár feltünése a történeti forrásokban
történetét. Eszerint a két ereklyét István király a konstantinápolyi császárral szövetségben a barbárok, azaz bolgárok ellen folytatott győztes hadjárat után hozta el a cári székvárosból, t. i. Ohridából.33 II. Basileios bizánci császár második bolgár hadjárata során, 1015-ben vonult Ohridába, de — miután a várost ki kellett ürítenie — 1018-ban ismét elfoglalta és kifosztotta. István király részvételéről a hadjáratot leíró Skylitzes nem tesz említést és így csak feltevésszerűen kapcsolhatjuk az 1015-i hadjárathoz, megjegyezve, hogy az 1018-i hadjáratban való részvétel lehetősége is fennáll.31 Az 1015,-i (esetleg 1018.-i) hadjárat időpontja nagyjából meghatározta a székesfehérvári prépostság alapításának idejét. Ezzel a meghatározással teljes összhangban van a bővebb krónikának azon adata, mely szerint a székesfehérvári prépostság boldog Benedek pápától kapott egy privilégiumot35; VIII. Benedek ugyanis 1012-től 1024-ig ült a pápai trónuson. 1015-re, vagy a következő évekre kell datálnunk a prépostságnak, sajnos csak említésből ismert alapító- és birtokösszeírólevelét. István király oklevele, amelyet XV. századi perek alkalmával több ízben bemutattak III. Béla átiratában, 27 birtok adományozásáról szólt. Ezek között szerepelt a Bodrog megyei Szekcső és a Somogy megyei Telki határaik, ill. tartozékaik leírásával. Szekcső határjárását 1412- ben ki is másolták az alapítólevélből.36 Meg kell jegyeznünk, hogy a reánk maradt határleírás nem kifogástalan hitelű. Egyrészről tartalmaz archaikus elemeket, pl. a határnak a XI. századra jellemző latin marca megnevezését, ugyanakkor tartalmaz a XIII. századra jellemző kifejezéseket is, pl. meta ab oriente incipitur. Alapos a gyanú, hogy István király oklevelét a későbbi századokban utólagos beszúrásokkal meghamisították, amint az csaknem minden oklevelével megtörtént. A meghamisított oklevél előképe azonban a legtöbb esetben hiteles oklevél volt és így ezekben az említésekben végső fokon egy eredeti alapítólevélre is visszakövetkeztethetünk. Befejezésül a fehérvári prépostság egyházjogi helyzetéről szólok néhány szót. Hartvik szerint a székesfehérvári bazilikát István király saját kápolnájaként tartotta fenn;37 ami — mint már Balics utalt rá38 — azt jelenti, hogy a királyi kápolna jogait élvezte, tehát ki volt véve a veszprémi püspök joghatósága alól és közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozott. De azt is jelenti, hogy mellette István király idejében királyi lak állott. A fenti megjegyzésekkel néhány eddig is ismert adatot kíséreltünk meg a forráskritika módszerével megvilágítani, mintegy kiegészítésképpen ahhoz az értékes várostörténeti munkássághoz, amelyet Székesfehérvár történész és régész kutatói, mindenekelőtt Fitz Jenő és Kralovánszky Alán folytatnak.39 S3. A. GOMBOS: Catalogus II. 969--OT0. 34. GY. GYÖRFFY: Studla Slavica 5 (I960) ao—21; Zur Geschichte der Eroberung Ochrids durch Basileios II. (Beograd 1964) Actes du XII e Congrès International D’Études Byzantines. Ochride 10—16 Septembre 1961. II. 149—154. 35. SSRH I. 316. 36. G. FEJÉR: Codex diplomaticus IV/2. 231; Zichy okmánytár V. 546—547, VI. 196—199, VIII. 617—61«, IX. 114, 236—23«; ERDÉLYI L. ; PRT. X. 650, 652. Téves datálással: SZENTPÉTERY I.: Krit. jegyz. 122., sz. 37. SSRH II. 41«. 38. BALICS L.: A római katholikus egyház története Magyarországban (Bp. 1898) 11/2. 107. 39. Ezen tanulmány előadásként elhangzott a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat 1965. évi székesfehérvári vándorgyűlésén. 24
