Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Kovács Éva: A székesfehérvári királyi bazilika XI. századi kincsei
metlenné vált nyakszegélyt. Rongáltságára az a bizonyíték, hogy a nyakpántból egy töredéket ráfoltoztak a palást vállára. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a kazulából származó maradékokat oly gondosan őrizgették, hogy később a javítás céljaira elővehessék, tehát a javítás is az átalakításkor történhetett. A gallér mérete és jellege megfelel e sajátságos, egyébként a miseruha kiegészítő részeként szereplő szegély- vagy gallérféleségnek, amelyet a pap fejét, nyakát és vállát borító nagyobb, vékony anyagból készült kendőre, amictusra, vagy humeralere, szoktak applikálni.14 Stílusa távolról emlékeztet a XII. sz.-i szicíliai emlékekre, melyekből a császári ornátus darabjai között maradt ránk több fontos darab (Bécs, Schatzkammer).15 Készülési idejének pontosabb meghatározására még érdemes lesz visszatérni. Ha későbbi is, az Istvántól elindított műgyakorlat folytatásának bizonyítéka lehet, esetleg az elveszett két rationaleval együtt. A palásttal egykorú, sőt ahhoz közelállónak látszik viszont az ún. Szent István sapkája a bécsi Kincstárban, ahová a kapucinusoktól került.16 A kapucinusoknak II. Mátyás és felesége Anna ajándékozta. Honnan került a király birtokába, nem lehet tudni. Az biztos, hogy II. Mátyás szívesen szerzett volna műkincseket és emlékeket Magyarországról, ö kérte fel magához Bécsbe a pápa számára lemásoltatni a koronázási palástot, amelyet meglehetős huza-vona után Réway Péter koronaőr szállított oda, s hozott vissza azonnal a másolat elkészültével. Ez nagyon sok valószínűséggel a Pannonhalmán őrzött másolattal azonosítható, melyet Mária Terézia ajándékozott a rendnek. Hogy a másolat Bécsben maradt, azt bizonyítja, hogy a másolás igencsak ürügy lehetett a megszerzésre. Még főherceg korában ugyancsak hasonló céllal kérte el a Mátyás kálváriát Esztergomból. 1593-ból maradt egy levele, melyben értesíti a káptalant, hogy visszaküldi a művet, amelyet megvizsgált és amelyet lerajzoltak; egyben neheztelését fejezi ki, hogy annyira sürgették a visszaadást, hiszen nem akarta ő megfosztani a kincstől az egyházat.17 Ezek után valószínű, hogy a sapka és vele egy másik ereklye, az ún. Szent István tarsoly Magyarországról és István személyéhez kapcsolva került birtokába. Bár gótikus tartója nem látszik magyarnak, hanem talán francia vagy német mű. Kétséges az is, hogy eredetileg az István ereklye számára készült volna. Egyszerű cilindrikus kristálytartó, a szövet csak összetekerve fér bele. A sapka, amelyet 1961-ben restauráltak, eredetileg nem volt az. A restaurálás alkalmával szétfejtették a három részből álló darabot. A részek más rendben össze-14. A humeraleról J. BRAUN: op.cit. 21—52. 15. J. DEÉR : Der Kaiserornat Friedrichs II. (Bern, 11952); H. FILLITZ: Die Insignien und. Kleinodien des Heiligen Römischen Reiches (Wien—München, 1954). 16. A. WEIXLGÄRTNER : Führer durch die Geistliche Schatzikarnrner (Wien 1929) 114—115; Kat. Sacrale... op.cit. 22. Jelenleg nincs kiállítva. Restaurálása 1951. V. 12—XI. 7. között folyt. Dr. E. NEUMANN levélbeli közlése. Czobor még a kapucinusoknál őrzött forrásokra hivatkozik az adományozóik személyét illetően (CZOBOR B.: Egyházi emlékek a Történelmi Kiállításon (Bp. 1698) 23—24) — E. SCHUSELKA szerint ilyenek nincsenek (levél a szerzőhöz, 196?. VII. 15.). A hagyomány legkorábbi forrása múltszázadi szerzők munkája. 17. A másolat adományozásáról CZINÁR MÓR kéziratos rendtörténetében találunk feljegyzést, az 1779-es évre beszúrásként: „...et pallium Giselae S. Stephani conjugis a Regina M. Theresia donatum, medio Josephi Pierer Episcopi Suffragens Vienna adlatum obtinuit”. M. CZINÁR: Historia Monasterii S. Martini de S. Monte Pannoniae Ordinis S. Benedicti... 1 (1648) 424. Mária Terézia 1775 júliusában járt Pannonhalmán; róla különben tudjuk, hogy szokása volt a különböző egyházakat megajándékozni a kincstárból. Pierer József ozerói püspök, győri kanonok volt. NÉMETH A.: A Pannonhalmi főapátság története V. (Bp. 1907) 46; J. RÓKA még a bécsi kincstárban említi a másolatot is. (J. RÓKA; Das Leben der Seligen Gisela, ersten ungarischen Königin (Wien, 1779) 33) ; A másolatról 1. még: KOVÁCS É.: A koronázási palást pannonhalmi másolata. Művészettörténeti Értesítő (1956) 25'—26; — A Központi Muzeológiai Technológiai Csoport kezdeményezésére 1966. jan. l$-án a helyszínen megvizsgáltuk a palástot. A vizsgálat fő célja a technikai és kémiai megfigyelések eszközlése volt. Az eredmény sajnos mindezádeig nem került közlésre. — Mátyási főherceg levelét idézi BALOGH J.: A művészet Mátyás király udvarában (Bp. 1966) 338. 160
